Csendesen ettem a vacsorámat, szinte csak túrtam az ételt, egyáltalán nem volt étvágyam. Felkavart Clara jelenléte, pedig nem is nálunk lakik átmenetileg.
Igyekeztem lenyugtatni magamat, hogy farkasom ne vegye észre zaklatott lelkiállapotomat.
- Minden rendben van Kedvesem?-fogta meg a kezemet lágyan az asztalon, mire összerezzentem ijedten
- Persze. Csak elfáradtam ma. - mosolyogtam rá
- Biztos? Nekem bármit elmondhatsz. Tudod, a vőlegényed vagyok.
Felnéztem rá, kedves mosolya átváltott valami egészen másba. Aggódást és ingerültséget láttam szemeiben.
- Itt van egy nem túl kellemes alak a múltból. A neve Clara. Tönkretette a gyerekkoromat, most pedig ideállított, hogy otthonról kipakolták a gyerekkel együtt.-fakadtam sírva mondandóm végére
Harry némán felállt, és székem mögé lépve átölelt.
- Sírj csak. -  cirógatta a hasamat lágyan, állát vállamra helyezte-Mit tett veled?
- Általánosban többször megalázott a többiek előtt. Rágót tett a székemre, leöntött ebédnél levessel, tojást tett a tornacipőmbe. Belelökött úszásnál a 2 méteres vízbe, mikor még nem tudtam úszni. Ha a bátyám nincs ott, meghalok. - sírtam továbbra is
Vőlegényem karja megfeszült körülöttem. Éreztem, ahogy egyre dühösebb lesz.
- De a legrosszabbat gimiben tette velem. Azt terjesztette rólam, hogy nemi beteg vagyok... Egy fiú se jött a közelembe, mindenki csak csúfolt, dobáltak papírgalacsinokkal. Aztán a bátyám egyszer a haverjaival megverték, ő lett az áldozat, mindenki őt ajnározta. A bátyám legjobb barátját az ujja köré csavarta, elérte, hogy kitegyék a csapatból, ezzel elúszott a sportösztöndíja az egyetemre.
A rokonok természetesen bármi volt neki hittek, nekünk, mint árvák senki sem. Aztán gimi után megszűntettem vele minden kapcsolatot. Gyűlölöm őt Harry! Gyűlölöm!
Harry csendben végighallgatott. Csak a szipogásomat lehetett hallani.
- Nem hagyom, hogy bántson Eperke. - csókolt bele a nyakamba
- El kell érnünk, hogy eltakarodjon innen. - sziszegtem- Ahová ez a nő beteszi a lábát, csak a káosz van.
- Nyugodj meg Kincsem. - búgta a fülembe- Nem bánthat senki sem.
Vőlegényem szavai nyugtatólag hatottak rám. Igaza van, mellette semmi bántódásom nem eshet. Nincs hatalma felettem ennek a nőnek.
Este Harry karjaiban aludtam el. A világ legbiztonságosabb helye.
Éjjel Clara-val álmodtam, rémálmok gyötörtek. Minden újra lezajlott álmomban. Riadtan keltem, odakint még sötétség honolt. Oldalra pillantottam, Harry nem volt mellettem. Hol lehet? Kikászálódtam az ágyból, a konyhába mentem inni, hátha ott találom.
De a ház többi része is üres volt. A telefonomért beszaladtam a hálószobába. Telefonja sípolt. Hol lehet? Remélem nem csinál semmi ökörséget.
Fel-alá járkáltam, Jason-t nem akartam zavarni, de kezdtem aggódni Adoniszom miatt, kénytelen voltam megcsörgetni.
- Baj van Sophie?-vette fel 2 csörgés után cseppet sem álmos hangon
- Harry nincs itthon. Nem tudod hol van?
- Fogalmam sincs.
Sikolyt hallottam a háttérből.
- Jason mi folyik ott?
- Mennem kell. Biztos vagyok benne, hogy semmi baja a farkasnak.
- Jas... - be sem fejeztem, rám tette a telefont
Itt valami nagyon nem stimmel. Jason hangja egyáltalán nem volt fáradt. Ki sikított a háttérben? Te magasságos ég! Csak nem kínozzák meg Clara-t.
Harry amilyen furcsán viselkedik mostanában nem csodálkoznék rajta.
Azonnal melegítőbe öltöztem, sportcipőt húztam, de a kocsikulcsot nem találtam.
- A francba Harry Styles!-toppantottam mérgemben nagyot
A ház kulcsot is elvitte. Mindenre gondolt borzas. Dühösen toporzékoltam a bezárt lakásban.
Ha még ki is mászok az ablakon, nem fogom a törzs többi tagját felkelteni éjnek évadján. Fel-alá mászkáltam a házban, mint a ketrecbe zárt vad. Csak érjen haza. Nem teszi ki az ablakba, amit tőlem kap.