Harold szemszöge Sophie-val párhuzamosan:

Miután elbúcsúztam Kedvesemtől haza kellett mennem rendet tenni. Először is Wrath-szal volt elszámolni valóm. Hangosan dörömböltem a háza ajtaján.
Kaján vigyorral az arcán nyitott nekem ajtót. Tudta, hogy rossz fát tett a tűzre.
- Beszélnünk kell!-dörrentem rá
- Ahogy óhajtod Alfa!
Tudtam, hogy csak gúnyolódik rajtam. Szerinte őt illeti meg a poszt, mivel ő a legidősebb köztünk. Viszont apám után én örököltem a primogeritura alapján. És már többször bizonyítottam rátermettségemet. Felvetettem Zayn és Sett társaságában a száműzetést, de mivel most született fia, és igazán hatalmas galibát nem okozott Wrath, így nem volt casus bellim elküldeni őt.
Az erdő mélyére sétáltunk egy tisztásra. Hogy is magyaráthatnám el nektek a következőt? Hmm...lássuk csak! Mivel mi egy falkába tartozunk vérszerződés köt össze minket. A kicsordult vérünknek köszönhetően mentális erők segítségével szavak nélkül tudunk kommunikálni. Ez főként farkas alakban erősödik meg. Ez nagyon jól jön segítség kérés vagy vadászat esetén. A falkám 15 főből áll. Ebből 5 darab nő, a többi férfi. Mind-mind hűségesek hozzám. Mi farkasok nagyon lassan öregszünk. Legtöbb társam megéri a 200 évet is. Azért be kell valljam nem rossz kilátás.
Na, de visszatérve. Pillanatokon belül kint volt a falka a tisztáson.
- Wrath mi volt az elhallgatásod oka?-jártam körbe
- Ó, én csak nem akartalak megzavarni a kis légyottodban, azzal a kislánnyal. Nem viselhetsz minden tervet Drága Alfám!
Éreztem, ahogy a düh szétáramlik a testemben. Settre néztem, aki a tekintetével próbált megnyugtatni. Igaza volt. Wrath arra megy ki, hogy elveszítsem a fejemet, és neki menjek.
- Bízd rám a magánéletemet Wrath! Tudod jól, hogy Alfaként mindenről tudnom kell! Nem hagyhatsz ki semmiből! Különben még azt hinném, hogy puccsot tervezel a hátam mögött!-jártam körbe az esetleges konkurenciámat
A többiek körbe álltak, tisztes távolságban. Onnan figyeltek minket.
- Én sosem tennék veled ilyet Harold! De hát nincs ránk sajnos időd. És emiatt úgy érzem lassan nekem kell átvenni a falkát!
- Drága Wrath! Elhiszem, hogy szeretnéd a posztot, mivel tudom, hogy kompenzálnod kell a farkad kis méretét.-mutattam a kisujjammal- Nyugodj meg mindenki tud róla.- kacsintottam rá
Tudom, hogy övön aluli húzás volt, de megérdemelte. Elértem a célomat.
Kezeit ökölbe szorította, és pillanatok alatt korom fekete farkassá vált. Én sem tétováztam. Átváltoztam Vincentté.
Wrath nekem rontott, próbáltam beleharapni, elgáncsolni. Kívülről úgy tűnt, mintha két kutya verekedne, csak mi 2 méteresek voltunk. Wrath beleharapott a fülembe, én pedig a mellkasába. Megragadtam a nyakát a fogaimmal és rázni kezdett erőteljesen. A fájdalomtól felvonyított, majd lábamba harapott. Nem engedtem el akkor sem, továbbra is szorítottam. A fájdalomtól alig láttam. Utolsó erőmet is összeszedve neki vágtam az egyik fának. Hatalmasat nyekkent, úgy omlott a földre.
Azonnal átváltoztam. Sok sebből véreztem, de Wrath rosszabb állapotban volt. Felálltam, majd körbe fordultam.
- Csak, hogy mindenkinek tiszta legyen! Ha valakinek problémája van, álljon elém és ne a hátam mögött szervezkedjen! Különben kénytelen leszek száműzni!-néztem dühösen- Wrath jobb lenne, ha benőne a fejed lágya. Még egy ilyen és száműzlek!-fenyegettem a földön fekvő férfit
A kört ott hagyva egy helyre akartam menni. Nem érdekelt, hogy véres vagyok és sebes, csak őt akartam látni. Senki mást. A vérveszteségtől alig láttam már. Ekkor kanyarodott haza Sophie. Az én drága Sophie-m. A szívem zakatolni kezdet eszeveszettül. Szerettem őt.
Alig-alig emlékszem valamire. Becipelt a házba, kérdezősködött, miközben ellátta sebeimet. Annyira tudtam válaszolni, hogy verekedtem. Ráérek még közölni vele, hogy mi is vagyok valójában. Sok mindentől meg tudom még így védeni.
A saját szobájába cipelt fel. Kaptam fájdalomcsillapítót és betakargatott.
- Sophie!
- Hm?-fordult vissza hozzám
- Nem alszol itt velem?
Beharapta alsó ajkát és bólintott. Azonnal merevedésem lett. Addig csókolnám legszívesebben, míg levegőért nem kapkod. Azt kívántam bárcsak alattam sikítozna az élvezettől. A nevemet üvöltse.
Mocskosabbnál mocskosabb gondolataim támadtak tőle. Alig bírom magam visszatartani.
Lehúzta a pulcsiját, ennek köszönhetően megpillanthattam napbarnította csípőjét. Egy halk nyögés hagyta el a számat. Szerencsére Sophie nem hallotta meg. Bebújt mellém, én pedig azonnal átkaroltam. Még félálomban odasúgtam neki, hogy szeretem. Legnagyobb meglepetésemre ő is bevallotta.
Rájöttem, hogy nem számít más, csak, hogy ő itt legyen nekem.
Reggel halk motoszkálásra ébredtem. A hajamat simogatta és a homlokomat megpuszilta.
- Jó reggelt!-néztem fel rá, majd megcsókoltam
Meghökkenve néztem rá. Itt valami baj van. Miért néz rám így?
- Mi a baj?-dörmögtem

Halihó!

Mivel nem tudom, hogy holnap fogok-e tudni részt hozni, utazás miatt, így ma hozok még egyet inkább!

Drágaságaim nagyon kedvesek vagytok, hogy írtok nekem a részek alá. Nagyon Édesek vagytok!

Puszi nektek:
Nola