Estig szinte csak kergetőztünk Harryvel. Én voltam Smaug a gonosz sárkány, aki védte az Arken követ, Harry meg hobbitot akart játszani, aki megszerzi, de inkább vált hangos orkká, aki folyton lebukott. Délután volt egy kis fegyverszünet, amíg a fát feldíszítettük közösen.
- Arra gondoltam, hogy kibonthatnánk most az ajándékokat.
- És mi lett azzal, hogy csak este?-vigyorgott rám önelégülten a tányérja felett
- Ha-ha-ha. Jól van na, nem bírom ki.-vörösödtem el
- Ez a beszéd.-kacagott fel
A nappaliba mentünk, annyira izgultam mit kaphatok tőle.
- Melyikünk kezdje?-álltunk egymással szemben
- Nem vagyok hajlandó kő-papír-ollózni. Jason folyton csalt, mert ő a ragasztót is belevette.
- Akkor egyszerre.
- Jóóóó!-csillant fel a szemem
A vőlegényem elnevette magàt, egy apró csókot nyomott a számra. Egyszerre hajoltunk le az ajándékért, amit a másiknak szàntunk.
Valaki csengetett. Pár centi választott el minket az ajándékoktól. Mindaketten megfagytunk a mozdulat közben.
- Ki a f@szom lehet az?-csúszott ki egyszerre a szánkból
Esküszöm, hogy nem beszéltük meg előre. Egymás felé fordultunk és nevetni kezdtünk, de még mindig előre hajolva.
- Megyek kinyitom.-egyenesedtem fel- Addig hozzá ne érj!
- Távol álljon tőlem!-kacagott
- Inkább gyere velem!-nyújtottam felé a kezemet
Csintalan mosollyal az arcán fogadta el a felé nyújtott kezemet.
- Te nyitod, én elküldöm melegebb éghajlatra.-suttogta Harry a fülembe
Tettem, ahogy mondta. Seth állt az ajtóban, tetőtől talpig véresen. A szám elé kaptam a kezemet ijedtemben.
- Mi történt?
- Valaki megtámadt minket az erdőben. Többen voltak. Ránk lőttek. Nekem semmi bajom, viszont sokan megsérültek.
- Azonnal hozom a táskámat.
Egyenesen a szobánkba rohantam, felkaptam az orvosi táskámat és pillanatokon belül teljesen felöltözve követtem Seth-et, Harryvel a nyomomban. Ennyit a bèkés karácsonyról.
- Én ellátom őket, Ti menjetek csak.-néztem a páromra
Harry elmosolyodott, hisz már egy pillantás elég volt ahhoz, hogy megértsük a másikat. Az Alfa bólintott, egy gyors csókot nyomott a számra és elindult nyomában a bétával.
A Béta házában voltak a sebesültek. Összesen 5-en voltak. Ehhez képest 13 golyót kellett eltávolítanom a testükből összesen. Estére fejeztem be az ellátásukat. Nagyon, nagyon fárasztó munka volt. Az érdekessége a sebeknek, hogy mindegyik végtagot talált. Mintha a lövész  játszadozott volna velük. Mint amikor a legrosszabb gyerek az óvodában kitépi a hangya egyik lábát és végignézi, hogy szenved a maradék lábaival. Egyik golyó sem ért vállat, mellkast, hasat, hátat...egy szóval semmi olyan helyet nem ért, ami maradandó károsodással vagy azonnal halállal. Hálát adhatunk, hogy senki sem halt meg.
A házból utolsóként léptem ki. Fáradtan vonszoltam magamat a házunkhoz. Csak egy forró fürdőre, egy kiadós vacsorára és a vérfarkasom védelmező ölelésére vágytam.
Az első kettőnek sikerült teljesülnie, viszont Harry még mindig nem volt otthon. Csak remélhettem, hogy nem esett baja nyomozás közben.
Félálomban feküdtem az ágyban, mikor hallottam óvatos lépteit a szobában. Csendesen motoszkált egy keveset, közel 20 perc elteltével kijött a fürdőből, majd befeküdt mellém. Lassan magához húzott, én pedig megfordultam és mellkasára tettem a fejemet.
- Minden rendben?-morogtam álmosan
- Persze.-suttogta-Majd holnap megbeszélünk mindent. Nagyon büszke vagyok rád. Köszönöm Soph.-simogatta a hátamat
- Nincs mit.-ásítottam- Ez a kötelességem.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek. Az ajándékokat ki se bontottuk.
- Ráér holnap reggel is Eperke. Most pihenjünk.
Felemelte a fejemet az államnál fogva, egy mély, romantikus csókkal kívánt jó éjszakát.
A világ legbiztonságosabb és a legjobb helyén feküdtem. A vőlegényem nyugodt légzését hallgatva aludtam el.

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!
Ha tetszett, kérlek írj kommentet és szavazz!

Ölelés&puszi:
Nola