December 24.-e reggelén, mint egy gyermek, úgy ébredtem. Óvatosan kibújtam a vőlegényem védelmező öleléséből és a konyhába siettem. A családomban volt egy hagyomány, amit a mai napig őrzünk. 24.-én  reggel, mindig forró csokit készítünk tejszínhabbal és fahéjjal a tetején. Természetesen családi recept alapján.  Ez volt az én, Jason és a nagynénénk hagyománya. A szívem összeszorult, bár láthatna minket. Biztosan mondaná, hogy mit, hogyan kellene sütni és főzni. Bár mondaná. Bár itt lenne még köztünk. 

Forrócsokis bögrékkel a kezemben mentem fel az emeletre. Az ajtót óvatosan benyomtam a lábammal. Harry, még mindig édesen aludt az ágyban. Leültem mellé, és költögetni kezdtem.

- Harry, ébresztő! Harry!

-Hmmmmmm.-morogta félálomban

- Hoztam forró csokit. 

Azonnal kipattantak a szemei és, csillogó szemekkel ült fel. A kezébe nyomtam a jeges medvés bögrét. 

- Boldog Karácsonyt!-pusziltam meg a száját

- Boldog Karácsonyt neked is.-mosolygott rám- Ez valami mennyei. Miért nem csináltál eddig ilyet?-nézett rám csúnyán- Ezt bűn volt eltitkolni előlem Soph. 

- Mert, ez csak karácsonykor esedékes ital. 

- Akkor három napig ezt fogom inni.-kortyolt bele újra

Közösen megiszogattuk az italainkat, utána pedig közösen megreggeliztünk a konyhában. Olyan romantikusnak éreztem az egészet. Kellemes beszélgetés közben fogyasztottuk el a reggelinket. Nagyon jól éreztem magamat. Végre normálisan éltünk.

- Hová mész?-kérdezte Harry, miután eltakarítottam a reggeli mosatlanokat az asztalról

- Ajándékokat csomagolni.

- Segíthetek?

- Szó sem lehet róla. Te, csak maradj itt. 

- De ne mááááár!-kiáltott fel

Sohasem láttam még ennyire gyermekinek. Nagyon tetszett ez az éne. Mindig meg tud lepni, az egyszer biztos. Kuncogva mentem fel az emeletre csomagolni. 

Az ő ajándékával bíbelődtem. Fogalmam sincs, hogyan csomagoljam be, anélkül, hogy elszakítanám a papírt. Odakintről motoszkálást hallottam.

- Harold Styles!-kiáltottam fel- Hallom, hogy itt vagy. Azonnal tessék lemenni az emeletről. 

- De ne mááááár!-kiáltott az ajtó mögül közvetlen- Ez nem fair Sophia!-dobbantott egyet türelmetlenül az ajtó előtt

- Harold, még ma este megkapod.-hunytam le a szememet- Kérlek, menj le. Annál tovább fog tartani a becsomagolása.

- Minek becsomagolni? Add ide így!-szólalt meg újra

- Nem szólok többet Harry.-dugtam az ágy alá az ajándékát, miközben felálltam- Ne akard, hogy kimenjek. Tudod, hogy veszedelmesen jól csikizek. 

- De Sophieeeee!-nyüszített fel az ajtó mögött

- És még ő az Alfa.-mormoltam magamnak az orrom alatt az ajtó felé közelítve- Az ember esze megáll.

- Hallottam Grey!-csattant fel- Azonnal add ide az ajándékomat. 

- Jó, háromig számolok.-álltam meg az ajtó mögött közvetlen- Ha nem mész le, istenemre mondom Styles addig csikizlek, amíg nem könyörögsz kegyelemért. 

Nem mozdult, nem hallottam, hogy lement volna.

- Ám legyen. 1....

Még mindig semmi. 

- 2.....2,5

A harmadikat üvöltve mondtam, miközben kirántottam az ajtót. A meglepett vőlegényemre ráugrottam és a bordáját kezdtem el csiklandozni. Mivel nem akart leejteni, egy ideig tűrte kínzásomat, de mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy Harry jóval erősebb nálam. Megelégelve csikizésemet, a hátára dobott és elindult lefelé velem az emeletről. 

- Harold!-csépeltem a hátát- Tegyél le! Hová viszel? Harry!!!-üvöltöttem

A teraszon át kivitt a hátsó kertbe, ahová időközben termetes hó mennyiség hullott le. Nem is értem, hogy nem vettem észre. Annyira el voltam foglalva a forró csokival, a reggelivel, az ajándékokkal, no meg vele, hogy észre sem vettem, hogy reggelre mekkora hómennyiség hullott le. 

A hátán megragadtam a pólóját, nem akartam havas lenni. Egyáltalán nem akartam megbetegedni karácsony tiszteletére. Harry elkezdett lefelé menni. 

- Ne, ne, drágám, kérlek.-kapaszkodtam, mint egy kismacska- Kérlek, édesem.

- Most már Édesem?-kacagott fel sötéten

- Harry, kérlek ne. Beteg leszek. Kérlek ne!-sipítottam

- Egy feltétellel

- Este kapod csak meg. Nem.

- Akkor ki kell engesztelned. Egy jó masszázs rám férne.

- Megkapod, csak vigyél be kérlek.

- Oké.

A teraszon letett, én pedig vállba bokszoltam, mire felnevetett. Kipirult arcán kisfiús mosoly bújt meg. Imádtam őt, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Úgy éreztem magamat, mint egy mesebéli királylány, aki megkapta a hercegét. 

Halihó Cukorborsók!

Itt egy újabb rész, kicsit nyugisabb, szerelmesebb lett.

Ha tetszett, kérlek szavazz és írj kommentet.

Puszi&ölelés:

Nola