Egyenletes csipogás ütötte meg a fülemet. Először arra gondoltam, bizonyára egy kamion tolat az utcánkban egyenletes tempóban. Aztán minden eszembe jutott. Desmond, az erdő, a tüskék, a farkasom. Lassan nyitottam ki a szemeimet, mintha ólomból lettek volna. Ehhez képest a hétfői korán kelés semmi. Neon fény világított a szemembe, hunyorítanom kellett, minden végtagom fájt. Mintha egy kamion ment volna át rajtam és még vissza is tolatott volna vagy 2x-3x. 

Oldalra fordítottam a fejemet. Jól sejtettem, kórházban vagyok. A lélegeztetőgép csipogó hangja volt az, amit én tolató kamionnak hittem. Ha ezt Jason megtudja, az ajtófélfa után kamionnak fog becézni. A szám teljesen kiszáradt, azonnal innom kellett. Óvatosan feltornáztam magamat az ágyban. Tipikusan kórházi hálóingben voltam. A szobában egy asztal és két szék foglalt helyet. A fejem felett közvetlen a nővér hívó gomb helyezkedett el. Jobbra pillantva egy ajtó volt még a szobában, gondolom az lehetett a fürdőé, az ággyal szembeni ajtó meg gondolom a folyosóra vezetett. Nem messze a fürdő ajtó mellett Harry aludt békésen egy bordó fotelben betakargatva. Biztosan valamelyik nővér sajnálta meg. Még álmában is kimerültnek tűnt. Óvatosan az ágy szélére húzódtam. Halandó fül ezt meg sem hallaná, de ha egy vérfarkas a párod, ő minden rezdülésedet meghallja. Ragadózó fülek. Szemei azonnal kipattantak és mellettem termett pillanatokon belül. 

- Sophie, azonnal feküdj vissza.

- Neked is szia.-mosolyogtam rá

- Pihenned kell. Mit hozzak? Mire van szükséged? Jól vagy? 

- Minden rendben van, csak inni akartam. Teljesen kiszáradt a szám.

Miután visszafektetett és hozott egy pohár vizet, azonnal szólt a kezelő orvosomnak. Egy fiatal, szőke bombázó volt. Feltűnően illegett, billegett a vőlegényem előtt. Még a vak is láthatta mennyire tetszett neki. Az agyvizem majd felforrt ettől. Legszívesebben ott helyben hajánál fogva kihúztam volna a kórteremből. Egy orvos munkaidőben ne illegesse magát mások előtt.

- Jó napot, a nevem Dr. Fay. Hogy érzi magát?

Már a hozzám intézett hangsúlya is lekezelő volt. Hagytam egy kicsit, had élje ki magát, ráérek még leforrázni őt az igazsággal. 

- Jobban.

- Azt nem hinném.-ingatta fejét, miközben a lélegeztetőgéphez tipegett

Magas sarkúban? Egy orvos? Az előírás szerint nem hordhatunk magas sarkú cipőt, mivel bármikor, ha sürgős esethez hívnak, nem mondhatom a beteg hozzátartozóinak, hogy bocsika, csak még a lépcsőn le kellett tipegnem, nehogy kitörjem a nyakamat. Ha menni kellett, menni kellett, nem volt mese. Emlékszem, emiatt vágták ki utolsó éven az egyik csoporttársamat, mert fekete lakk cipőben volt rendelési időben. Ennek a póthajas tyúknak senki sem veszi le a fejét emiatt? 

- Lekapcsolom a gépet, bizonyára menni fog az önálló légzés Ms. Grey.-mosolygott rám gúnyosan

- Bizonyára Dr. Fay.-viszonoztam gúnyos mosolyát

- És hogy van Harry?-fordult a vőlegényem felé vidám mosollyal az arcán

Hát a pofám leszakad ettől a nőtől. Harry? Mi folyik itt? Mióta vannak ilyen jó viszonyban? Úgy kellett fellocsolni. A vőlegényem tömören adott neki választ, inkább rám koncentrált. 

- Nos, Drágám...-fordult újra felém- Úgy tűnik nem szenvedett maradandó károsodásokat, tehát meg fog gyógyulni. Még pár vizsgálatot el kell végeznünk, hogy valóban meggyőződhessünk az állapotáról. Csinálunk egy koponya Ct-t, ahol az agyát fogjuk megnézni, majd egy átfogó röntgen vizsgálattal zárjuk. Természetesen vért is veszünk Öntől, valamint mikrobiológiát és vizeletmintát is fogunk kérni. 

És ez a nő, elkezdte nekem magyarázni mi mit jelent. Komolyan ekkora retardáltnak néz? Tényleg ilyen hülye, vagy valaki fogja a kezét? Minden mondatából sütött a szánalom és a degradálás. Csendben végig hallgattam mondandóját, majd úgy éreztem itt az ideje, hogy megszólaljak.

- Köszönöm doktornő a részletes beszámolóját, és köszönöm, hogy tudatta velem, hogy mit tanult az egyetemi évei alatt, ami igazán dicséretes. Ha én lennék az oktatója, azt mondanám tényközlésből elégséges. 

- Mi? Maga mégis mit képzel? Én elmagyaráztam Önnek, hogy mit miért fogunk csinálni, örüljön neki, hogy nem dobálóztam latin kifejezésekkel. 

- Amiért örök hálám Doktornő, de tényleg. De örülnék, ha nem nézne komplett hülyének. 

- Ez felháborító...-a nevemet kezdte el keresni a kórlapon

Juhú, eljutottunk odáig, hogy megnézze egyáltalán ki vagyok, hogy hívnak. 

- Segítek a kórlap tetején található a nevem Dr. Fay.

A nő szúrós tekintettel rám nézett, majd vissza a kórlapra. Teljesen elsápadt, csak tátogni tudott, én pedig csendben vártam a végkifejletet. A vőlegényem pedig majdnem felnevetett a jelenet láttán. 

- E...elnézést Dr. Grey...én, én nem tudtam, hogy Ön szakmabéli. Ön  Dr. Pascal Grey unokája?

- Igen, én vagyok.-bólintottam- És nagyra becsülném, ha nem így bánna a többi betegével Dr. Fay. 

- Elnézést Dr. Grey, ne haragudjon. 

A nő teljesen elsápadt, majd sürgős dologra hivatkozva eltűnt az ajtó mögött. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek! Ha tetszett, kérlek szavazzatok és írjatok kommentet.

Puszi&ölelés: 

Nola