100.
Az utolsó tüskéknél már alig voltam eszméletemnél. Alig éreztem már fájdalmat. Zsibbadtam mindenütt, fáztam és rettenetesen álmos voltam.
- Sophie, még 2 tüske van hátra. Kérlek bírd ki.-könyörgött Gemma könnyes szemekkel
Nem csak engem viselt meg ez az egész, hanem őt is. A fájdalom mindkettőnknél jelen volt. Míg nekem a fizikai, addig a sógornő jelöltemnél pedig lelki fájdalom lett úrrá. Mindketten szenvedtünk.
- Tartsunk pihenőt?-állt meg a mozdulatban
- Nem.-lihegtem- Kérlek, essünk túl rajta.
- Biztos?
- Teljesen.-bólintottam lassan
A vállamból húzta ki, mire újra felüvöltöttem. A fájdalmat el nem tudom mondani milyen érzés volt. Ehhez képest a fog fájás és a törött borda elbújhat. A fák közül Harry ugrott ki farkas alakban. Vicsorogva tekintett a saját nővérére. Már, már habzott a szája. Nem értettem mi folyik itt. Mintha nem lenne önmaga. Gemma azonnal felpattant és hátrálni kezdett egészen lassan. A hatalmas farkas fogsorát csattogtatva közeledett.
- Harry.-riadt meg Gemma- Harry, mi van veled?
Tehetetlenül néztem a jelenetet. Lövésem sem volt mi folyik itt. Aztán beugrott valami. Tekintetemet az égre emeltem, de a fák lombkoronáitól semmit sem láttam.
- Gemma, mikor volt utoljára telihold?-szóltam hozzá rekedt hangon
Szőke hajú barátnőm gyors fejszámolást végzett, míg én a farkast néztem folyamatosan, aki egyre közelebb jött hozzám, miközben a támadónak vélt Gemmát figyelte.
- Ma Újhold van. Holnap lesz telihold.
- És?
- Nem tudom, eddig nem hatott rá.
Hiába szólítgattam Harryt, ügyet sem vetett rám, Gemmára összpontosított folyamatosan. Vicsorogva közelített továbbra is felé. Teljesen kétségbeestem. A nővére hiába beszélt hozzá, nem volt rá hatással. Hol lehet a többi farkas?
- Kezdj el hátrálni Gemma óvatosan.
- De mi lesz veled?
- Semmi bajom nem lesz hidd el, csak menj. Elterelem a figyelmét.
- De...
- Nincs de Gemma!-kiáltottam rá- Menj, ha szólok. Vissza se nézz! Megígéred?
A lány elgyötört szemmel nézett rám, engem viszont cseppet sem érdekelt, a cél, hogy ő megmeneküljön.
- Meg.-sírta el magát
Lassan előre dőltem, éreztem, ahogy a tüske kihúzódik a húsomból. Fájdalmamban felnyüszítettem. A hatást elértem, ugyanis a farkas tekintete egyenesen rám szegeződött. Nem foglalkozott többet Gemmával, odasietett hozzám, lehasalt, a hónom alá kúszott, majd lassan felemelkedett és próbált kihúzni a tüskéből.
- Most.-nyögtem fájdalmasan- Menj, Gemma!-kiáltottam neki
A farkas nem törődött szavaimmal, hanem folyamatosan húzott és húzott előre. A második tüske is elindult kifelé a derekamnál a gerincem jobb oldalán. Belekapaszkodtam a farkas bundájába, biztosan fájhatott neki szorításom, de nem adta jelét. Miután kihúzott, ráestem a hátára. Óvatosan legördített magáról, én pedig igyekeztem felállni, de a mancsát a hátamra rakta, nem engedett felkelni.
- Áááá! Engedj már!-kiáltottam fel a fájdalomtól
Továbbra sem vette le a mancsát a hátamról, így hason maradtam. Miután látta, hogy nem mozdulok, a felsőmet a szájába vette óvatosan, ráharapva elindult engem vonszolva.
- Tudok járni Harry. Engedj el kérlek.-nyöszörögtem tehetetlenül
A farkas csak morgott és ment tovább töretlenül. Fogalmam sem volt merre mehetünk, mi járhat a fejében. A sötét erdőben semmit sem láttam, még a hold sem világított be. Kezdtem egyre jobban kétségbeesni. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el. Minden végtagom fájt, tehetetlenül szenvedtem a farkas karmai között. Már az ájulás szélén álltam, elejtett. A földön kötöttem ki. Kemény, hideg betonon.
- Kisasszony! Uram isten, kisasszony!-rohant felém egy nő
Alig láttam, hogy ki az, csak elmosódott fehér foltot láttam. Tuti a halálomon vagyok és egy angyal szállt le értem.
- Azonnal hozzanak egy hordágyat!-kiáltott fel felettem a női hang- Siessenek!-kiáltotta el magát újra
Halihó Cukorborsók!
Uram isten! 100 részes kis történet, sohasem hittem volna, hogy sikerül ennyire hosszan írni és ennyi olvasója lesz. KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!! <3 <3
Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek! Lassan sajnos le kell zárnom ezt a történetet, ne haragudjatok.
Ha tetszett a rész, kérlek szavazz és írj kommentet!
Puszi&ölelés: Nola
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro