Nem akartam felkapcsolni a lámpát, mivel akkor a maradék álom is kirepül a szememből. Vakon kerestem a vezetékest.
- Csak egyszer találjalak meg, dögölj meg! Ó Jason, csak egyszer érj haza! Ki fogjuk köttetni! Még, hogy vezetékes!
A folyamatos szidalmazás közepette kitapogattam a már szabályosan hisztiző készüléket.
- Itt Grey!-szóltam bele morcosan
- Dr. Grey! Itt Bethany Evans. A kisfiam órák óta lázas, nem tudom mit tehetnék!-szólt bele kétségbeesetten egy fiatal női hang
- Jöjjenek a rendelőhöz. 15 perc és ott vagyok én is.
- Köszönöm Doktornő!
Miért nem a cégest használták? Ja persze, hisz még meg sem kaptam, de már meló van. Itt hiper szuper gyorsan terjednek a hírek. Hihetetlen. 

Csak a pizsama felsőmre kaptam fel egy pulóvert, a hajamat hátra kötöttem, sportcipőt húztam a lábamra. A rendelő kulcsát magamhoz  vettem a táskámmal együtt. Ennél trógerebbül nem is nézhettem volna ki.

A garázst sietve nyitottam ki. Vincent tűnt fel mellettem a semmiből.
- A frászt hozod rám!-ugrottam meg- Most hívtak, egy kisfiú lázas lett. Szóval mennem kell!
A terepjáró halk zúgása hallatszódott a városban. Igyekeztem minél hamarabb ott lenni.
A szülőkkel egyszerre parkoltam le. 30-as éveik elején jártak. Meglepődve néztek rám, igen én még csak 23 vagyok. Egy tejfeles szájú csitri. Ők melegítőben voltak. Nem győztem elnézést kérni a kinézetemért. Bethany és a férje Andrew csak legyintettek, hiszen ők sem jótékonysági bálra készülődtek.

Rövid csevely után betereltem őket a rendelőbe. A kisfiút az ágyra ültették. Alaposan megvizsgáltam. Nagyon szófogadó volt. Szőke hajacskája kócosan omlott homlokára. 5 éves volt csupán. A szívem szakadt meg mindig egyes ilyen esetnél. A szülei elmondták a panaszaikat, miközben vizsgáltam Bent.
Felsőlégúti fertőzése van, illetve kezdődő tüdőgyulladás. Azonnal kapott egy injekciót, ami levitte a lázát , és egy infúziót. A kiszáradás szélén állt szegénykém.
Fekve elaludt, miközben vártuk, hogy lecsepegjen az infúzió. Andrew hozott nekünk kávét a közeli benzinkútról.
- Köszönöm!-vettem el tőle
Bethany próbált faggatni, majd mikor kiböktem, hogy én leszek a házi orvos egy darabig hatalmas mosoly kerekedett arcára.
- Nagyon ránk fér egy normális orvos. Az a Fritz semmire sem volt jó.
- Mi történt vele?
- Fogalmunk sincs!-vont vállat Andrew- Egyszer csak lelépett. Se szó, se beszéd. Az egész város felháborodott. Emiatt lenne örültünk meg, mikor Nora bejelentette ma a jó hírt. 
Hajnali 3 órakkor hagytam el az épületet. Ben láza lement, a köhögése is alább hagyott. Írtam fel nekik gyógyszert, amit ma ki tudnak majd váltani napközben.
- Köszönjük Doktornő!-hálálkodott Bethany
- Nincs mit!- mosolyogtam
Alig vártam, hogy bedőlhessek az ágyamba. De nem tehettem.

Harry állt a ház előtt. Egyre közelebb érve egyre sápadtabbnak tűnt. Arcán több helyen vértfolt éktelenkedett, ahogy a pólóján is. Borzasztó állpotban volt.
- Úristen!-pattantam ki a kocsiból kétségbeesetten-  Harry!- kaptam alá- Mi történt?
- Sophie!-nyöszörögte
Bevonszoltam a házba. Alig bírtam vele bemenni. Persze ilyenkor nincs itt Vincent. Bár nem hinném, hogy egy farkas a vérszag ellenére megértené, hogy gyere ide és vigyük be ketten az alig élő srácot. Túl sok fantasy-t nézek mostanában. 
Leültettem a fotelba, ezután felsiettem az elsősegély dobozomért a fürdőbe.
- Ez most egy kicsit csípni fog!-fertőtlenítettem a sebeit
- Sssssz-szisszent fel
- Tudom!-csitítgattam
A szemöldökét összevartam, a többit pedig elég volt lefertőtlenítenem.
- Mi történt?
- Verekedtem!-döntötte hátra a fejét a támlán- De én nyertem, és ez a lényeg.
- Nem akarom tudni! Gyere, feküdj le!

- Te kérdezted Soph.-nevetett fel

- Ott a pont.-forgattam meg a szemeimet

Felvonszoltam a szobámba, ahol levettem róla a pólóját és a cipőjét. Felsőteste ellenállhatatlanul vonzott. Igyekeztem nem oda figyelni.
- Soph!-szólt utánam félálomban, miután kapott egy szem fájdalomcsillapítót és betakargattam
- Hm?-fordultam vissza
- Nem aludnál itt? Nem szeretnék egyedül lenni!
Alsó ajkamba haraptam, majd bólintottam. A pulcsimat vettem le magamról, meg a cipőmet, bebújtam mellé. Automatikusan átkarolt és a nyakamba fúrta a fejét.
- Szeretlek Sophia!-suttogta
Nem kaptam levegőt úgy meglepett. Végül elmosolyodtam, megpusziltam az arcát.
- Én is szeretlek Harold!
A világ legbiztonságosabb helyén éreztem magamat.
Reggel arra ébredtem, zsibbad a karom és a lábam. Kinyitottam a szememet, és megértettem mindent. Harry teljesen rám volt tekeredve. Olyan édesen szuszogott, nem volt szívem felkelteni. Óvatosan leemeltem a telefonomat az éjjeli szekrényről, még csak 6:30. Kinyomtam az ébresztést, majd visszatettem a helyére. Óvatosan megsimogattam haját, dús és puha volt. Egésznap el tudnám simogatni. Mélyen aludt, a légzése elárulta.
Megpusziltam feje búbját, majd homlokát. Jól esően felmordult, majd smaragd zöld szemeit rám emelte. Ekkor elakadt a lélegzetem. Ugyanolyan a szemük! Tökéletesen ugyanolyan!
Odahajolt hozzám, lágy, szűzies csókot lehelt ajkaimra, majd tekintetemet látva összeráncolta a szemöldökét.
- Mi a baj?-dörmögte

Halihó!
Tündérek vagytok! Köszönöm a biztatásokat!
Nagyon sokat jelentenek!
Édesek vagytok!

Továbbra is várom a hozzászólásokat!

Tudom nem tökéletesek a fejezetek, hisz mégis csak kezdő vagyok, de igyekszem javítani a hibákon!

Sok, sok puszi és ölelés:
Nola