- Ezt nem gondolhatod komolyan! - kiabál Babér Leával. - El akarsz menni a Kúriához? El Svájcba?

- Valahogy meg kell találnunk a Falka megmaradt tagjait. És fogalmunk sincs, hogy mégis kiket kellene keresnünk - érvel Leander, de szemét egy pillanatra sem veszi le az útról. - Információkat kell szereznünk.

- És hogyan tervezted? - szól közbe Hárs.

- Még nem tudom.

Leanderen kívül a kocsiban lévő emberek egyként sóhajtanak.

- Sok értelme volt akkor a változtatásainknak, ha fogjuk magunk és csak úgy besétálunk a Nagykapun - motyogom - Egyből összeszednek minket, de mielőtt kinyírnának ízekre szednek, hogy hasznuk is legyen belőlünk.

- Akkor mentsük a saját bőrünk? - néz rám a visszapillantó tükörből gúnyosan Lea. Szeme egy pillanatra Hársra siklik, de mintha mi sem történt volna folytatja. - Ha már annyira okosnak érzed magad, mond meg, hogy mit csináljunk.

Az ötlet ebben a pillanatban ugrik be.

- Vissza tudjuk keresni a Kertész üzenetét? Mimóza ehhez te értesz - dőlök előre az ülésbe kapaszkodva.

- Vissza, de kockázatos. A legjobb lenne, ha egy nyílt wifi-hálózatról tudnék rácsatlakozni a rendszerre. De se gépünk, se internetünk. És gyorsan le kell lépnünk, amint megvannak az adatok - látom, hogy Leának nem tetszik, hogy használható ötlettel álltam elő. - Csúcsidőben kell csinálnunk, de a tömeget sem várhatjuk meg. Így a legbiztonságosabb.

- Rendben. Ez megvalósíthatónak tűnik.

- Miért van szükség a Kertész üzenetére? - kérdezi Lea. Hangjában csak megvetést érezni, alig várja, hogy hibát találjon a tervben.

- Valahonnan jönnie kellett az üzenetnek. Ha azt a szervert megtaláljuk, a Gondozó szervere is meglesz és meglesz a Falka is.

- Ez nem ilyen egyszerű, de lényegében igaza van Nadinak. Húsz perc, maximum fél óra alatt minden adatot le tudok tölteni egy jobb géppel.

- Akkor ki is hagyhatjuk a körutat a Kúriánál - dörgölöm Lea orra alá. Ha ő így játszik, én is így fogok.
Nem válaszol. Tudja, hogy most én nyertem. A fontos mégis az, hogy biztonságosabb utat találtunk.
Az autózás további részében hol Hárson, hol Leanderen tartottam a szemem vagy éppen behunytam őket és aludtam valamennyit. Nem érzékeltem az idő múlását. Több nap telt el úgy, hogy szinte csak mosdóba szálltam ki a kocsiból. Sem tankoláskor, sem Rosti laptop lopó akciója közben nem voltam hajlandó kiszállni az autóból. Hárs pedig nem mozdult mellőlem. Most viszont szükség volt rá. Babér szerint Németországban vagyunk és ez némileg igazolja, hogy Leandernek miért volt szüksége Hárs nyelvtudására.

- Mi a baj? - fordul hátra az anyósülésről Babér.

- Semmi, mi lenne? - kérdezek vissza, anélkül, hogy ránéznék.

- Nem vagy önmagad. Szó nélkül hagyod, hogy Lea irányítson. Hol van az az éned, aki lendületből betörte az orrát? - fakad ki.

- Életemben először félek, Babér. Eddig nem feleltem senkiért, még magamért sem, de most...

Babér kiszáll az autóból és kinyitja a a hátsó üléshez vezető ajtót. Behuppan mellém és egyenesen felém fordul.

- Egész életedben azzal voltál elfoglalva, hogy értünk felelj. Mióta elkerültünk terepre Te vagy az, akire mindenki felnéz. Nem vetted észre, hogy minden problémánkkal hozzád fordultunk, hogy benned kerestünk vigaszt? - szóra nyitom a számat, de a mellettem ülő lány ellentmondást nem tűrve leint. - Most te jössz. Megérdemled, hogy magadért is felelj és a saját életedet éld. Hárs a saját életénél is jobban vigyáz a tiétekre, mégha ennek az ellenkezőjét is állítja. Bíznotok kell magatokban és el kell hinnetek, hogy megérdemlitek egymást és Őt. Nem érdekel az önsajnálatod, az nem te vagy. Szedd össze magad. A kicsi kapjon olyan anyát, amilyen valójában is vagy.

- Fiatalabb vagy, mint én, de néha nyolcvan éves bölcsként beszélsz. Nem tudom, mit kezdenék nélküled - suttogom magam elé.

- Valószínűleg kinyírnál mindenkit - játszik tettetett megfontolást, majd pajkosan elmosolyodik. - Nem roskadhatsz össze pont most. Meg kell találnunk a Falka utolsó tagjait, majd csendben új életet kezdünk. Nem tudom, hogyan, de megoldjuk.

Pár másodpercig még bambulok magam elé, majd nagy levegőt véve előredőlök.

- Hívd, ide a többieket, kérlek - Babér, hatalmas vigyorral az ajkain kikászálódik az autóból. Mire elérik a járművet, már én is kint várok a kocsin kívül. Hárs érkezik meg először. A kezében egy eldobhatós mobil van. Pár német szót még megejt a vonal túlsó oldalán beszélő személlyel, majd egy erősebb roppantással ripityára töri a telefont. A sárga-fekete darabkák csillagokként szóródnak szét az aszfalton.

- Minden rendben? - fut mellém.

- Ezt én is kérdezhetném - nézek a kezére. Az éles szilánkok megvágták a tenyerét. Válaszul csak biccent.

- Láttam, hogy beszéltél Babérral. Visszahozott az élők közé? - a szemem elkerekedik a kérdésre. - Ne csinálj úgy, mintha nem értenéd.

-Ahj. Ez tényleg nem én vagyok. - veszek egy nagy levegőt és lehunyom a szemem. Anélkül, hogy kinyitnám újra, Hárs felé intézek pár kérést. - Kell a csontfűrészes tőröm és az automata pisztolyom tokkal vonóval. Szükségem lesz egy hajgumira és Mimózára egy térképpel az anyós ülésen.

Amikor kinyitom a szemem a nappali fényben először Hárs szalutáló alakja válik láthatóvá, majd szép lassan a közeledő Leander mesterkélt léptei. Egyenesen engem néz. Hárs eltűnik a kocsi hátuljánál, hogy elővegye az említett dolgokat és Leander tekintete vele együtt mozdul.

- Szedd össze az összes fegyvert és dobáld bele egy hátizsákba - szólok oda Hársnak. Választ nem kapok, de biztos vagyok benn, hogy hallotta. Leander egyre közelebb ér. Közelebb és közelebb. Végre tudatni akarom vele, hogy Hárs nem egy díj, egy nyeremény, akiért versengeni kell. Pár lépésnyire van tőlem. A többiek a feszélyezettség ellenére csendesen cseverésznek, Rosti Árészt cirógatja. Talán életem legnagyobb hülyeségét követem el, amikor a kezemet művi pontossággal a szinte láthatatlan domborulat fölé csúsztatom úgy, hogy Lea tudja. Érezze, hogy ez nem egy játék.
Megtorpan. Látom az arcán, ahogy végigsuhannak az agyán a gondolatok. Gyűlölet, harag, feltörni készülő adrenalin. Szinte futva közelíteni kezd, a pár lépés, ami elválasztott minket, nincs többé.

- Mindent elrontottál te kis ribanc - sziszegi. Nem hagyhatom, hogy nekem essen, de ennek az ellenkezője is túl veszélyes lenne, úgyhogy az utolsó pillanatban egy gyors mozdulattal kitérek a kezei elől és hagyom, hogy a lendület a kocsi felé sodorja. A többiek most már futva érkeznek. Babér és Mimóza lerohanják Leát és karon ragadják. Rosti mellémlép és a kezembe nyomja Árészt, majd a vergődő Leanderhez megy. Farmerja zsebéből kiveszi a kocsikulcsot, övéből pedig a pengét, amit még én adtam neki korábban. A kocsi mögül kilépő Hárs kezébe teszi a kést, a kocsikulcsot pedig nekem adja. Visszaveszi Árészt, aki mindeddig bájosan dorombolt a kezemben.

- Mi történt? - Hárs az események kezdetéről lemaradva áll kezében a kért fegyverekkel.

- Én nem kérdeznék semmit a helyedbe - krákogja Leander. Már nem ellenkezik, de Mimóza és Babér most is stabilan tartják kétoldalról. - A Kúria nem ezt akarta. Nem így volt tervezve.

- Hárs.... - lépek egyet hátra és nézek át a vállam felett. Hárs leteszi a kocsi kereke mellé a táskát.

- A Kúria előállt egy tenyésztési tervvel. Hatónk képességeit egy genetikai kísérletben akarták egyesíteni, de téged kizártak a programból az agressziód és a gyilkolási képességeid miatt. Elsőként Leandert kellett volna teherbeejtenem. Ezt határozták meg.

- És én próbálkoztam. A Kúria programja volt a legfontosabb és te elcseszted. Elcseszted az egészet, csakhogy felcsináld Nadragulyát. Pont őt, akit a Kúria kizárt a programból - ordibál Leander. Hangja néhol elcsuklik és a sírás fojtogatja.

- El vagy tévedve, Lea. A terv abszurd - megpróbál közelíteni felém, de én reflexszerűen, néman figyelve hátralépek egyet.

- Mennyi igaz ebből? - kérdezem.

- A program valódi. És a véleményem róla. Minden más hazugság - újra megpróbál megközelíteni és most hagyom is neki. - Nem azért küzdöttünk egymással és a világgal évekig, hogy keresztbetehessek a Kúriának.

Minden idegszálam azt súgja, hogy igazat mond és nem is akarok másként érezni. Lassan körémfonja a karjait és magához húz. Csak pár másodpercig hagyom, hogy öleljen. Eddig sem nyilvánultunk meg a többiek előtt. Nem most akarom elkezdeni.

- Tegyetek Leára bilincset és szálljatok be. Sötétedésig nem állunk meg -hadarom, majd az abroncs mellől elveszem a táskát és kiveszek egy fegyvert. Az övembe csúsztatom és szó nélkül megkerülöm az autót. - Mimóza, az anyósülésre ülj légyszives. Szükségem van rád.

Szinte szó nélkül ülnek be az autóba. A vezető ülésből hátrafordulva a legkülönbözöbb tekintetek köszönnek vissza. Hárs arcán színtiszta büszkeség üt ki, míg Babér mosolya a füléig ér. Rosti ezzel ellenben visszafogottan, alig láthatóan húzza lágy mosolyra a szájasarkát. Erre vártak. Babérnak igaza volt. Számítanak rám, és ezt nem alázhatom meg az önsajnálatommal.
Mögém Babér ül, a másik oldara Hárs, közéjük pedig Lea kerül. A visszapillantó tükörből egyenesen rálátok. Utálat szikrázik vérágas szemeiből.
Mellettem Mimóza épp a térképet hajtogatja ki. Igaz, mostmár van gépünk, de túl veszélyes lenne idő előtt használni. Az anyósülés felöli ajtót végül Borostyán csukja be. Árész most a kalaptartón foglalt helyet.
Elindítom az autó, majd a sebességváltóra teszem a kezem és alapjáratba kapcsolom.

- Nos, Mimóza? - kezdek lassan gurulni az autóval.

- Balra.