Az éjszaka beköszönte után letértünk egy eldugodtabb motelbe, hogy Hárs is kipihenhesse magát. Bárki átvehette volna tőle a volánt, de éreztük, hogy a mai lehet az utolsó nyugodt éjszakánk egy ideig. Így inkább emellett döntöttünk.
A portán egy negyvenkörüli, tipikus "kövér vagyok, de nem tudok róla" nő ül, feltupírozott lángvörös hajjal és hosszú, rózsaszín műkörmökkel. A sok spanyol szappanopera-sorozatok egyikét nézi, mikor megérkezünk. Hárs és én állunk előre, a nő nehézkesen megfordul a széken és végigméri magának Hársot. Szőke haja és sötétbarna szeme minden nőt magába bolondít. Fáradtan, előreesett vállakkal támaszkodik a porta pultján, pólójának nyaka hanyagul lóg le a mellkasáról.

- Három darab kétágyas szobát szeretnénk - mondja szárazon. Miközben pötyög valamit az öreg számítógépén felpillant rám a szemfestéktől csimbókos szempillái alól, majd lenézően horkant egyet. Talán rájött, hogy ki osztozik Hárssal a kétágyas szobán. Odaadja a kulcsokat, majd ugyanolyan undorral, visszafordul a műsorához. Legalább csendben volt.
A szobáink az emeleten vannak, bár jobban örültünk volna földszintieknek, ha netán menekülnünk kellene. De ne kelljen. Ma még ne.
A folyosón megállunk és Hárs odaadja Leandernek a kulcsot. Mikor átveszi ásít egyet.

- Srácok, fáradt vagyok, nem akarok hajnalok hajnalán Nadragulya nyögésére felkelni.

Viccnek szánta, mégis elönt a szégyen. A folyosón uralkodó félhomály talán eltakarja az arcom vörhenyes színét. Leander esetleg ebből, esetleg a reakcióm hiányából rájön, hogy egy hajszálnyival messzire ment. Ledobja a táskáját a válláról és megölel. Néhány másodperc múlva elszakad tőlem és szó nélkül bemegy a szobájába Mimózával. Az ölelgetős jelenet közben Hárs odaadta Babérnak és Rostinak a kulcsukat. Babér megfogja a vállam, majd el is engedi. Sokkal többet jelent ez nekem. Rosti a kezében lévő macskát simogatja, amit az állat meglehetősen élvez. Mély dorombolása megnyugtatja az embert. Mikor Babér és Borostyán is eltűnik az ajtójuk mögött, mi is a szobánk felé vesszük az irányt. Hárs lép be elsőnek a kávébarna falak közé. Ledobjuk a cuccainkat a fal tövébe, lerúgjuk a cipőinket és levetem magam az ágyra. Érzem, hogy Hárs súlya alatt megsüllyed a matrac. Vékony ujjai a derekamnál kezdenek el matatni.

- Hárs.... - motyogom alig hallhatóan.

- Nyugodj meg, Nadi - simogatja meg a combom külső felét. Hangjából valódi nyugalom és színtiszta szeretet árad. Nincs semmilyen hátsó szándéka. - Emeld meg a derekad! - szól és nyom felfelé kétoldalról. Alámnyúl és kihúzza alólam a fegyverövem.

- Mostmár alhatsz, én megnézem a fürdőt, hogy milyen állapotban van. Jó lenne egyet zuhanyozni. - mondja, majd felkel mellőlem az ágyról. Pár perc múlva kiszól a fürdőajtóból, hogy használható állapotban van a fürdő és igénybe is venné.

- Várj, én is megyek.

Szinte látom, ahogy meglepődik a kijelentésemen. Bemegyek hozzá a fürdőbe. Hárs már póló nélkül, kigombolt gatyában próbálgatja a melegvizet a kádban. Elkezdte felengedni a bézs színű fémkádat, zuhanyzás helyett. Mellkasán apró szőke fürtökben nő a szőr és a köldökétől lefelé az ágyékáig egy egyre szélesedő sávban is fedi a bőrét.

- Kettőnknek így kényelmesebb - magyarázza, majd elkezdi levenni a maradék ruháját. Láttam már meztelenül. A munkánkból kifolyólag és kettőnkből kifolyólag is, de most is megbabonáz. Látja, hogy megálltam, idelép hozzám.

- Nem muszáj velem fürdened - simogatja meg az arcom. Válaszként leveszem magamról a pulóverem és a pólóm. Hárs elmosolyodik és egy pillanatra lejjebb csúszik a szeme, de szinte rögtön fel is kapja.

- Egy női mellnek nem szabadna meghatnia - idézem saját magam.

- Egy női mell nem is hat meg, viszont veled más a helyzet - vigyorog. A vigyora eltűnik az arcáról, mikor tekintete a hasamra téved. Átfonja a derekam és magához húz. - Láttam - suttogja és egy könnycsepp gördül le az arcán. Önkéntelenül is elmosolyodom a kijelentésén, hisz a könnycsepp az arcán a boldogságtól van.
Ezután mindketten levetkőzünk és beleülünk a gőzölgő kádba. Hátamat Hárs mellkasának döntöm és élvezem, ahogy a víz körbeölel. Percekig, talán negyed óráig ülünk szótlanul, majd a víz alatt Hárs keze az alhasamra csúszik. Egy pillanatra megakad bennem a levegő a furcsa érzéstől, hisz eddig és ezután is tiltott lesz az efajta érintkezés kettőnk között.

- Érzel valamit már? - kérdezi a hátam mögül. Hátranézek rá. Szemét lehunyva, fejét hátradöntve élvezi ő is a meleg fürdőt.

- Nem tudom teljesen átadni, hogy mit érzek vagy, hogy egyáltalán valódiak e az érzéseim, de érzem. Érzem, hogy ott úszkál ő is a saját kis fürdőjében. Mérhetetlen szeretetet és aggódást érzek. És valahogy téged. Minden pillanatban velem vagy mióta ő létezik.

Hárs csak bólint egyet. Nem is vártam mást. Neki is új ez a szerep.

- És a testeden? Érzed, hogy változik valami? - előbújt belőle az orvos.

- Sokkal több és intenzívebb szagot érzek, hirtelen fáradok...... és feszülnek a melleim. Már egy ideje.

Hárs újra hümmög egyet, majd elveszi a kezét a hasamról és tusfürdővel kezdi mosni a hátam. Bekeni a nyakam, a kezeim, de a melleim elkerüli.

- Miért félsz tőlük? - kérdezem.

- Nem tudom. Nem tudnám megállni, hogy ne menjek tovább és ezt az éjszakát nem azzal akarom tölteni.

- Próbáld meg. Kérlek! - magam sem tudom miért kértem meg rá, hisz igaza van, nem fogjuk tudni megállni, hogy ne folytassuk tovább.
Kezei a bordáimon megállnak. Én kértem rá, mégis engedélyre vár. Menthetetlenül úriember. Lágyan megfogom a kézfejét és a víz felszíne alatt a melleimre vezetem őket. Mindketten apró sóhajt engedünk ki a szánkon.

- Forrók, még a vízhez képest is. És duzzadtak, feszesek. A tejmirigyeid is megnőttek - nevetnem kell a tárgyilagosságán. Ha ideges mindig átkapcsol orvosba. - Tejed van már? - zökkent ki. Váratlanul ér a kérdés.

- Még nem igazán próbáltam meg... - mondom neki az igazat. Anélkül, hogy bármit is szólna két ujjal összecsípi a mellbimbóimat és húzkodni kezdi őket. Váratlan tettétől reflexszerűen az ő testéhez feszítem az enyémet. Ennyi kellett a libidómnak, hogy átbillentsen a másik oldalra. Leveszem magamról a kezeit és kiszállok a kádból. Hárs egy pillanatig értetlenül néz rám, majd veszi a lapot és ő is kiszáll. Megfogom a kezét, kivezetem a fürdőből és gőzölgő, vizes testtel az ágyra döntöm. Meg se várva, hogy szólhasson valamit, rámászok és megcsókolom. Harapdálom az ajkait és ő kihasználva az alkalmat a fenekembe markol mindkét kezével. Belemosolygunk mindketten a csókba, de nem válunk el. Hosszú percekig táncoltatjuk pengeélen még a másikónk türelmét, míg végül Hárs átkarol és fordít a helyzetünkön. Egy könnyed mozdulattal maga alá rak és rámsimul. Mindkét kezét az arcomra teszi és elhajol tőlem néhány centire.

- Biztosan szeretnéd? - kérdezi. Szemeiben ott ég a megfékezhetetlen vágy, mégis megálljt parancsolna magának, ha azt kívánnám tőle. Némán bólintok.
Végig magam előtt látom a szenvedélytől kitágult pupilláit, íriszének mélyén, miközben lassan egyé leszünk újra meg újra. Csak apró, szerelmes csókok vagy nyelveink forró tánca szakítja meg. Olykor én húzom le magamhoz, hogy ajkaiba sóhajthassam a gyönyört. Testének ritmusa megszokott, mégis minden alkalommal villámként hat az érzékeimre. Lassan, szinte aggódva érinti ágyékát az enyém, mintha összetörhetne egyetlen hullámmal. Kezeimet a hátára teszem és lökéseinek ritmusára simogatom. Szeme egyre sötétebb lesz, bőre forróbb, vágyai pedig egyre jobban felülkerekednek a testén és behálózzák az enyémet is. Végül egymásra simulva, csókba sikítva ér el minket egyszerre az orgazmus. Összeforrt részünk görcsösen pulzálva ontja ki magából és fogadja be magába egyszerre az élet lehetőségét.
Hárs kifulladva rogy rám, vigyázva, nehogy megüssön. Két kezét az oldalomhoz ejti, fejét a szegycsontomra, a két mellem közé fészkeli be. Lihegése gyengéden csiklandozza a bőröm. Bal kezemet a lapockája alá teszem, hogy egyszerre érezzem a szívverését és a levegő ki-be áramlását a tüdejébe. A másik kezemmel magunkra húzom a takarót, majd a hajába túrva simogatom. Megkérem Hársot, hogy forduljunk oldalra. Így jobban biztonságban érzem.
Nem szólunk semmit egymáshoz ezután. A fejbúbra vagy mellkasra adott gyengéd csókok, az ujjaink körkörös mozgása a másik bőrén mindent elmond. Talán egy óraig fekszünk így, mire Hárs mégis megszólal.

- Van. - ennyit mond. Az agyam kattogni kezd mire értheti, de mielőtt rájöhetnék kiegészíti. - Van tejed.

Ránézek a melleimre és valóban igazat mond. A bőröm redőibe apró, fehér cseppek ültek bele.

- Ez mit jelent pontosan? - kérdezem. Hárs vigyora minden szándékát elárulja. Nem is ellenkezem mikor szájával letámadja a melleimet. Csukott szemmel, mohón szívja azt a kevés tejet, amit megtermelt a szervezetem. Furcsának, ijesztőnek kellene hatnia ennek a felállásnak, de valójában újra visszafogni kényszerülök a sóhajaimat. Talán sosem hagyná abba, ha nem kopogna valaki az ajtónkon. A kopogást követően rögtön nyílik az ajtó, alig tudjuk magunkra húzni a takarót. Az ajtóban a portásnő áll.

- Nocsak, a gerle pár - röhög, majd Hárs felé fordul. - Nem tudom mit eszel benn, annyira. Mi annyira jó rajta, hogy vele henteregsz? - köpködi a szavakat, miközben a nadrágderekából előhúz egy töltött pisztolyt és tesz néhány lépést felénk. Az agyam kattogni kezd. Nem érdekel ki ez valójában vagy mit akar. Meg kell védenem Hársot. A takaró alatt megérinti a lábam a fegyverövemet. A nő közben tesz még egy lépést felénk magyarázva. Hárs tartja szóval. Próbál időt nyerni. Nem figyelek rá mit mond ezért lep meg mikor a nő lerántja rólam a takarót. Két kezemmel a melleimet és az ágyékomat takaróm el. Későn jut eszembe, hogy a hasamat takarjam a kezemmel. Szerencsére csak térdig hajtotta le a takarót, így a fegyvereimet nem láthatja meg.

- Hát felcsináltad? - tettet meglepődést. Felhúzza a pisztolyt és a hasamnak nyomja a csövét. Legszívesebben sikítanék, de nem adom meg az örömet. - Egyetlen lövés, fiam és mindkettő kinyúvad. A csaj is és az ivadékotok is.

Egyetlen szó. Ivadék. Ennyi kellett, hogy elboruljon az agyam. Egy pillanat. Ennyi kellett, hogy a lábammal kihúzzak egy automata pisztolyt az övemből és lőjek vele. És a vöröshajú undormány agyvele a falat borítsa be. A lövés hangjára ébredhedtek fel a többiek. Mire ők átérnek, rajtam Hárs pólója és egy bugyim, Hárson egy nadrág van. Hárs a borzadálynak háttal az ölébe ringat. Összeroppantam. Még szinte nem is él és már veszélybe sodortam.

- Itt mi a franc történt? - hüledezik Leander. Babér pillanatok alatt Hárs elé térdel.

- Senkinek sem esett baja? - kérdezi. Válaszolnék, de ránézni sem bírok.

- Egyikőjüknek sem. - válaszol Hárs röviden. Ezután rám néz. - Nadragulya! Mennünk kell.

Erőt veszek magamon és segítség nélkül felállok. Elindulok az ajtó felé, de utamat állja a szörnyeteg holtteste. A hullából terjengő bűz felforgatja a gyomrom. Négykézlábra esek és magam elé okádok. A hányással keveredő agyvelő újra kiakasztja a tűrőképességem, de ezúttal zuhanok. Először a padlószőnyegig, majd az üres feketeségbe.