Scarlett megcsókolta a szerelmét, majd behívta a lakásba és gyors mozdulattal becsukta utána az ajtót.

-Ettél ma?

-Nem. - felelte lehajtott fejjel Scarlett

-Mit szólnál, ha összedobnánk valamit? Valami egyszerűt. Mac n' cheese? Jól hangzik? Vacsira meg rendeljünk pizzát, szerintem megérdemeljük.

Ekkor Scarlett szemei felcsillantak.

-Igen, az jó lenne. - válaszolta, majd csókot nyomott szerelme arcára.

Henri ledobta a táskáját a kanapéra. Mindeközben Scarlett engedett egy kis vizet az egyik vázába, és gondosan belehelyezte a szerelmétől kapott virágot.

-Mit szólnál ha néznénk majd este egy jó kis horror filmet? Elvégre is ketten vagyunk a házban. Mikor, ha nem most van itt a megfelelő alkalom? Meg amúgy is, nagy horror film imádó vagy. - vetette fel az ötletet Henri.

Scarlett ezt szerette benne a legjobban. Mindig a kedvében járt valahogyan, mindig az ő érdekeit tartotta szem előtt. Az apja biztosan kedvelte volna.

-Igen, ez egy jó ötlet! Van egy film, amit még nem láttam és elvileg fent van mindenhol, azt megnézhetnénk. Persze csak akkor, ha nem félsz. - incselkedett Scarlett

-Én félni? Pff... Most komolyan, ennyire nem ismersz engem?

Scarlett a következő pillanatban megcsókolta, aztán ölelkezni kezdtek.

-Nem zavar, hogy nem megyünk bulizni? - vetett véget a pillanatnak Scarlett.

-Nem vagyok az a nagy bulizós mostanában, és amúgy is, más terveim vannak estére.

Scarlett tehetetlenül elvörösödött, csak egy bolond nem vette volna észre mennyire. Henri közelebb húzta magához.

-Kérsz egy italt? Hoztam magammal vodkát, összedobok valamit. Kétszemélyes bulit tolunk.

Scarlett az ötlet hallatán magatehetetlenül mosolyogni kezdett.

-Tudod, hogy nem bírom az alkoholt, ráadásul ma még nem is ettem. De bánom is én, egy évben egyszer van szilveszter.

Henri elővette a vodkát és a narancslevet, amit eddig a táskájában rejtegetett. Scarlett mindeközben kikészítette a poharakat és a jeget, mivel tudja, hogy barátja hidegen szereti az italt, habár ő maga annyira nem bírta a hideget, a torka könnyen megfájdult.

Henri elkészítette az italokat, bár ezek nem igényeltek túlságosan nagy szaktudást. Scarlett megköszönte az övét, és hálás csókot nyomott Henri arcára. Koccintottak, és Henri (nem túl nagy) meglepetésére Scarlett alkoholistákat megszégyenítő gyorsasággal le is húzta pohara tartalmát.

-Táncoljunk. - mondta Henri, majd a választ meg sem várva bekapcsolt a telefonján egy lassú, nyálas számot. Egyik kezével megfogta barátnője derekát, másikkal a kezét, ő pedig nem ellenkezett.

Ez az ő pillanatuk volt. Senki és semmi nem ronthatta el. Ekkor észrevette, hogy Scarlett elég furcsán bukdácsol, majd gyorsan lehajolt, és felhajtotta szerelme nadrágjának szárát.

-EZ MEG MÉGIS MI? MI TÖRTÉNT? - förmedt Scarlettre.

-Sajnálom, hogy nem mondtam, csak nem akartam, hogy aggódj.

-AZ A SZUTYOK ANYÁD TETTE EZT VELED? ÉN ESKÜSZÖM, HOGY MEGÖLÖM.

Scarlett meglepődött, és kicsit meg is ijedt (ezt senkinek sem vallja be, de el is gondolkozott) ezen a megszólaláson. Végül erőt vett magán, és válaszolt.

-Rosszul léptem és beszakadt a lépcső a lábam alatt, de semmi baj nincs, ígérem. El is láttam a sebet, de nem történt komolyabb baj, csak kicsit -nagyon- megijedtem.

Henri mély levegőt vett a válasz előtt.

-Semmi baj kicsim, csak legközelebb ha ilyen van, szólj. Nagyon sokat jelentesz nekem, tudod, ugye?

-Igen, tudom, és te is nekem.

Henri csókot nyomott a szájára, majd sebesen megfordult, és gyors léptekkel elindult a pult felé, hogy csináljon még egy kört az italokból.

-Ma bulizunk. - mondta - Ma semmi nem ronthatja el a kedvünket.

Leültek a kanapéra, és a második italt ott fogyasztották el. Scarlett már eléggé becsiccsentett, de a barátja jól bírja mostanság az ivást, ő meg sem érezte.

-Nagyon szeretlek. - mondta Scarlett leginkább a vodka hatására, viszont ettől függetlenül nem volt kevésbé igaz.

Henri mosolyogva ránézett.

-Én is szeretlek. Nagyon.

-Tudod, ma gondolkoztam pár dolgon. - kezdte Scarlett - Visszaemlékeztem, hogy mik történtek az iskolában, és nagyon sajnálom. Nagyon sokat bántottalak én is, mások is, és szeretném, hogy tudd, nagyon sajnálom, és kérlek bocsáss meg nekem. Már nem az az ember vagyok. - Henri ránézett és nem siette el a választ. Mélyen Scarlett szemébe tekintett. Ijesztő volt.

-Elhiszem, hogy sajnálod... - kezdte egy teljesen más, Scarlett számára ismeretlen hangszínben. - Tényleg nagyon sokat bántottál, és nagyon sok fájdalmat okoztál nekem, de biztos vagyok benne, hogy tudunk találni majd egy módot arra, hogy megbocsáthassak neked.

Megfogta Scarlett kezét, kicsit erősebben a szokásosnál, de biztos volt benne, hogy csak a paranoiája beszél belőle, majd csókot nyomott az arcára.

-Na igyuk meg, aztán kezdjünk bele az ebédbe. Tudom, ha rajtad múlna, akár egy egész napot kibírnál evés nélkül, aztán persze csodálkoznál miért vagy rosszul. - mondta Henri.

Scarlett nem szólt semmit, csak mosolygott.

Időközben enyhült a szorítás a kezén, és már rég el is felejtette. Koccintottak, és mindketten gyorsan lehúzták poharuk tartalmát. Scarlett összeszedte őket és lerakta a pultra. Rossz szokása nem elmosogatni, és össze vissza hagyni a mosatlant, de most legalább egy helyen tárolja. Odarakott egy fazék vizet az elektromos tűzhelyre, és ameddig várta, hogy felforrjon, előkészítette a tésztát. Ezzel párhuzamosan Henri elővette a hűtőből a cheedar sajtot, margarint és a tejet, majd miután ezeket a pultra helyezte, előkereste a lisztet és a szükséget fűszereket. Scarlett mindezt végignézve mosolygott. Szerette Henrit. Sok dolgot szeretett benne, de az, hogy ilyen otthonosan mozgott a konyhában elég magasan helyezkedett el a listán.

Felforrt a víz, Scarlett beleöntött egy jó adag tésztát, és alaposan felkavarta, nehogy a fazék aljára ragadjon. Elővett egy serpenyőt, és rárakta azt is a tűzhelyre, majd az egyre forrósodó serpenyőbe helyezte a margarint. Ekkor lépett oda Henri, és hátulról szorosan átölelte, majd megpuszilta az arcát.

-Hagyd, hogy én csináljam, te addig pihenj le.

Scarlett nem ellenkezett, és nem is akart örült annak, hogy barátja ennyire értett a főzéshez. Jól esett neki, hogy Henri átvette mára a szakács szerepét, kedvére való volt ez a bánásmód.

Lefeküdt a kanapéra, onnan nézte barátját. Elmosolyodott. Boldog volt, hihetetlen, de igaz. Nagyon rég érzett már ilyet. Talán legutóbb akkor, mikor még évekkel ezelőtt az apja elvitte egy állatsimogatóba, ahol megsimogathatott egy kölyök tigrist. Mindig is ez volt a kedvenc állata. Lehet, hogy egy kicsit elcsépelt, felkapott, vagy mai szlenggel élve túl tömeg volt, de akkor is. Ez egy olyan emlék volt, amire örökre az egyik legboldogabb pillanataként fog emlékezni.

Már nem szomorkodott, hanem örült annak, hogy az anyjáék elutaztak. Így, hogy Henri itt van, nem is kell egyedül lennie. Vele biztonságban van, és a nyugalom, amit most érez, leírhatatlan és felülmúlhatatlan.

A következő amire észbe kap, azok az illatok, és egy lágy, gyengéd hang, mely szólongatja.

-Szívem. Jó reggelt. Jól aludtál?

-Mennyit aludtam? - kérdezi kétségbeesve

-Egy pár percet, nem többet tizenöt-húsznál. Tudod, ez a kaja nem arról híres, hogy milyen lassú és bonyolult az elkészítése. - mondta vicceskedve Henri.

Az ételek kitálalva hevertek a konyhaasztalon.

-Ne haragudj, hogy elaludtam, én is segíteni akartam.

-Ne viccelj, kicsim. Egyedül is elboldogultam, nem mellesleg örülök neki, hogy pihentél.

Odaültek mindketten az étkezőasztalhoz. Itt az illat még intenzívebb volt, és az étel pedig még étvágygerjesztőbb. Nekiestek mindketten. Scarlett hasa már fájt az éhségtől az egész napos koplalás után. Az ételben ízre sem kellett csalódnia, nem győzte dicsérni Henri főzőtudományát. Kétségkívül ez a mai volt az egyik legemlékezetesebb ebédje, a valaha volt legfinomabb kaják amiket evett listán pedig biztosan a legjobb öt között szerepelne. Az örök első továbbra is az a sushi marad, amit egyszer az apjával evett a helyi japán étteremben, még a 13. születésnapján. Miután mindketten megették, mosolyogva megköszönte a finom ebédet, és a tányérokat is a pultra rakta, pont a poharak mellé.

-Menjünk el sétálni. - vetette fel az ötletet Scarlett - Le kell mozognunk az ebédet. - mondta nevetgélve.

Henri nem ellenkezett.