Amint végzett, ránézett az órára, ami éppen 11-et ütött. Ekkor megszólalt a csengő. Scarlett felpattant, és mosolyogva rohant végig a folyosón, majd lefordult a lépcsőn. Miközben nyargalt le, hirtelen megállt, gondosan kikerülte a ott keletkezett lyukat, és rohant tovább az ajtóhoz.

Mikor ajtót nyitott Henri állt ott egy csokor rózsával a kezében.

-Szóval ez tartott ilyen sokáig? - kérdezte Scarlett

-Szerintem megérte ez a várakozást.

Scarlett elvette a rózsacsokrot, gondosan lehelyezte a konyhaasztalra, majd Henri szemébe nézett.

-Végre itt vagy. Fogalmad sincs arról, mennyire utálok egyedül itthon lenni. Nagyon rossz volt.

-Semmi baj kicsim, semmitől sem kell félned. Már itt vagyok.

Scarlett a következő pillanatban szerelme ölébe ugrott, gondosan odafigyelve arra, hogy kezei erősen össze

legyenek kulcsolva nyaka körül és olyan erővel magához ölelte, ahogy csak bírta.

-Nem bírom itt már tovább. Nem bírom elviselni az idegroncs anyámat és az idióta pasiját. El akarok költözni.

-Hamarosan el fogsz. - felelte Henri. - Meg foglak menteni, megteszek mindent ennek érdekében, ígérem.

Szerelme szavai hatására sírásba tört ki. Lehet, hogy a kinézete miatt jött vele össze, de beleszeretett. Beleszeretett a lelkébe, a kedves szavaiba, beleszeretett abba, ahogy bánik vele. Ő volt az egyetlen, aki törődött vele, és nem telt el úgy nap, hogy ne sajnálta volna azt, ahogyan vele bánt régebben. A sok beszólást, a sok szivatást, és a többit.

Henrivel osztálytársak voltak már kilencedik óta. Emlékszik, hogy már az első évük elején elkezdték az osztálytársai szivatni, és ő ezen nagyon jól szórakozott, majd a későbbiekben ő is kivette részét a fiú tönkretételében.

Az osztályfőnöküket Emma Davisnek hívták. Ms. Davis egy túlsúlyos, ötvenes hölgy volt, akit az egész iskola szeretett. Híres volt arról, hogy milyen megértő, türelmes és kedves volt a diákjaival. Éppen ezért könnyű célpont volt az iskola legrosszabb osztályaként is elhíresült 9.b osztálynak. Egyik nap osztályfőnöki órával kezdtek. Balszerencséjére az első érkezők között volt, rajta kívül csak három másik ember volt a teremben. Henri volt az egyik, aki általában késve szokott érkezni, a kettő másik pedig Victoria és Bryce, az osztály két bajkeverője, és nem mellesleg, az iskola egyik legnépszerűbb párosa. Elfoglalta helyét a padjában, és ekkor hallotta meg, hogy Bryce-ék miről sugdolóznak.

-Az a kurva tegnap felhívta apámat, beköpött, hogy elkéstem múltkor. Azóta apámnál van a telefonom, és szobafogságban vagyok, és mindezt annak a büdös ribancnak köszönhetem - suttogta Victoria

-Van egy tervem. Szivassuk meg egy kicsit az öreglányt. - válaszolta Bryce

A tanári széket telepakolták gombostűvel, külön figyelmet szentelve arra, hogy lehetetlen legyen észrevenni egy óvatlan ember számára egészen addig a pillanatig, ameddig bele nem ül.

Tizenöt perc elteltével már az összes diák megérkezett. Ekkor hallották meg a csengőszót. Ms. Davis a szokásos mosolyával sétált be a terembe.

-Jó reggelt, kedveseim! - köszöntötte diákjait, majd a szék felé vette az irányt.

A következő pillanatok nagyon erősen a mai napig megmaradtak Scarlett (és valószínűleg mindenki más) fejében. Hangos kétségbeesett sikoltás. Káromkodás. Vér.

-EZT KI TETTE?! KI A FELELŐS EZÉRT?! KI TETTE EZT, MONDJA MEG MOST RÖGTÖN?! MELYIK KIS SZARHÁZI MŰVELTE EZT VELEM?

Síri csend. Mindannyian annyira megijedtek, hogy levegőt venni is csak nagyon óvatosan mertek, nehogy a tanárnő figyelme rájuk szegeződjön. Scarlett ekkor látta meg a tanárnő lába alatt apró cseppekben gyülemlő vért. Néma csend. Az óra járásán, és a tanárnő hangos, állatias lihegésén kívül semmit nem lehetett hallani. Senki sem szólalt meg, de a legnagyobb csendben Bryce és Victoria figyelték az eseményeket. Ekkor a tanárnő észbe kapott. Ki más tehette volna, mint az a két ördögfajzat, ki más, ha nem ők voltak? Az osztály, SŐT az egész iskola legrémesebb kölykei.

Ekkor Victoriára nézett.

-TUDOM, HOGY TI VOLTATOK, IDIÓTA BARMOK! EZÉRT MEG FOGTOK FIZETNI!

-Nem mi voltunk, tanárnő! Esküszöm önnek, nem mi tettük! - felelte remegő hangon Victoria.

Ms. Davis mindeközben közelebb lépett, és először Victoriának, aztán Brycenak kevert le egy-egy hatalmas nagy pofont. Victoria ijedtében nem tudott megszólalni, sírni kezdett, majd Brycera nézett, tőle várta a megoldást. Bryce legszívesebben vissza ütött volna, de akármennyire sem látszott meg rajta, ennél okosabb volt. Ekkor felcsillant a szeme, megtalálta a megoldást. Azt a megoldást, ami megmenti őket a következményektől.

-Henri volt, ő tette! Ne haragudjon tanárnő, hogy nem szóltunk róla, de egészen ameddig meg nem történt a baj, nem tudtuk, hogy mit csinált óra előtt a székénél. - mondta Bryce

Ekkor Henrinek kikerekedtek a szemei a meglepettségtől és a félelemtől. Az osztály minden szeme rá szegeződött, köztük Scarletté is. Ő tudta. Tudta az igazat, tudta, hogy semmiről sem tehet. Ekkor Henri megszólalt (inkább felordított).

-ÉN NEM TETTEM SEMMIT! ÉN NEM MENTEM AZ ÖN SZÉKE KÖZELÉBE! AZ EGÉSZET AZOK KETTEN TERVELTÉK KI! ÉN NEM CSINÁLTAM SEMMIT, NEM TETTEM SEMMIT!

A tanárnő egy megvető pillantással rá nézett, majd vissza a párosra, majd megint rá. Nem tudta kinek higgyen, nem tudta ki mond igazat, és ki hazudik. Ekkor ránézett mégegyszer mindhármukra, majd megkérdezte.

-Volt még itt valaki hármótokon kívül?

Ekkor Henri szemei felcsillantak, majd hezitálás nélkül rávágta:

-SCARLETT IS ITT VOLT, Ő IS LÁTTA. LÁTTA, HOGY ŐK TETTÉK!

Ekkor az egész osztály szeme már Scarletten volt, leginkább a tanárnő dühös, Henri ártatlan, és Brycék félelemmel teli tekinteteit érezte magán. Nem akart belekeveredni ebbe az egészbe, nem akarta, hogy őt is belerángassák a drámájukba. A szíve gyorsabban kezdett verni, és egyszerre nagyon sok dolog futott át az agyán. Ha elmondja ki volt, akkor mindenki megutálja, hiszen az iskola népszerű diákjairól beszélünk. Azt nem mondhatja, hogy nem tudja, mert nem hinnének neki, és ha mégis, akkor gyávának tartanák, hogy nem mert beszélni. Ha viszont hazudik és azt mondja Henri volt, akkor minden megváltozik. Igen, igen ez lesz az - gondolta. Itt a lehetősége arra, hogy a népszerű diákok közé tartozzon ő is. Itt az alkalom, hogy többé ne legyen láthatatlan.

-Henri hazudik, tanárnő. Ő tette. - mondta magabiztosan, már-már megkérdőjelezhetetlenül.

Henri szemei mindent elárultak. Ártatlan volt, mégis bűnös. Igazságtalanság áldozata lett. Hátba szúrva érezte magát.

A tanárnő felrángatta a padból Henrit, lekevert neki egy akkora pofont, hogy kicsattant a szája, majd az igazgatóhoz hurcolta.

Ezzel bevált Scarlett terve. Victoria és Bryce nagyon hálásak voltak, hogy megmentette őket, és elkezdhetett velük lógni, csatlakozhatott végre a népszerűbb diákok körébe. Erre várt már álltalános iskolás évei óta, ahol ő volt mindig az áldozat, de most fordult a kocka.

Henrinek nem lett nagyobb baja az ügyből. Ugyan fegyelmi tárgyalás történt, de az iskola arra való tekintettel, hogy a tanárnő erőszakot alkalmazott diákjaival szemben, illetve persze egy esetleges médiabotránytól is tartva, Henri megúszta egy igazgatói figyelmeztetéssel, a tanárnőt pedig azonnali hatállyal elbocsátották.