A szobájában ébredt, egyszer-kétszer már magához tért, de mindig újra meg újra eszméletét vesztette a fejét ért sérülés miatt. Eszméletlen módon fájt a feje és a lába, bordájában pedig szúró fájdalmat érzett. Próbált megmozdulni, de nem tudott, ekkor realizálta a helyzet súlyosságát. Kezei hátra voltak kötözve, lábai pedig a székhez, amiben éppen ült. A szék az ablak felé nézett, ahol csak a hold fénye világította be a sötétséget.

-SEGÍTSÉG! VALAKI SEGÍTSEN, KÖNYÖRGÖM! SEGÍTSÉG, VALAKI!

-Senki sem fog segíteni. - szólalt meg egy hang a háta mögül. - Nekem sem segített senki.

Scarlett próbált megfordulni, de nem látta a fejét, csak egy sötét emberi alak rajzolódott ki a háttérben.

-Henri, könyörgöm neked engedj el, nem akarok meghalni!

-Emlékszel, mikor ma azt mondtam, biztos találunk rá egy módot, hogy megbocsássam a bűneidet? Ez az a mód.

Scarlett ekkor sírásban tört ki.

-Ez nem megbocsátás, ez bosszú!

-Ugyanaz. - felelte Henri

Ekkor közelebb lépett.

-Megszégyenítettetek és megaláztatok éveken keresztül. Nem gondolhattátok komolyan, hogy mindez következmények nélkül történhet. Hát ez a következmény. EZ A KÖVETKEZMÉNYE, TE RIBANC! TUDOD, MENNYIT SZENVEDTEM MIATTATOK? TUDOD, MENNYIT SZENVEDTEM?

Scarlett sírva válaszolt.

-Én nem akartalak bántani, Henri. Én csak tettem, amit éppen akkor jónak láttam, de hidd el, már ezerszer megbántam amiket tettem ellened.

-A megbánásod nem elég. Vezekelned kell, és ígérem neked, fogsz is. Ha vége ennek az egésznek, megbocsátok úgy, ahogyan Victoriának is megbocsátottam.

Scarlett sírása és kétségbeesése csak fokozódott. Tudta, hogy ez az ember már nem a szerelme, ez valaki más, vagy talán sosem volt? Talán megjátszotta az egészet? Nem mintha sokat javított, vagy rontott volna ez a helyzetén, szóval úgy döntött megkérdezi.

-Ez az egész... Ez a fél év együtt, ez a mai nap, mind csak színjáték volt?

-Úgy látszik tudsz te néha okos is lenni. Nem a személyiséged miatt jöttem veled össze, nem is a kinézeted, vagy valami más lényegtelen faszság miatt. Igen, színjáték volt. Azon az estén kezdtem el tervezni az egészet, Victoria buliján. Megfogadtam, hogy bármi is legyen a következménye, bármi is legyen, de bosszút állok a hármótokon. Ti rontottátok el az életem, és legyen bármi ára, meg fogtok fizetni.

Ekkor Scarlettből kitörtek az indulatok és közbe szólt.

-MÉGIS KI VAGY TE, HOGY ELDÖNTSD KINEK VAN JOGA ÉLNI ÉS KINEK NINCS? HOGYAN DÖNTHETSZ TE MÁS EMBEREK ÉLETE FÖLÖTT?

-UGYANANNYI JOGOM VAN RÁ, MINT NEKTEK VOLT, TE KURVA! - ordított rá Henri, majd elé lépett és lekevert neki egy hatalmas nagy pofont, akkorát, hogy Scarlett szája kicsattant és vérben ázott. -HOGY LEHETTEK TI HÁRMAN EKKORA KÉPMUTATÓ FÉRGEK? MIBEN VAGYTOK TI KÜLÖNLEGESEBBEK, MINT ÉN?

-Henri sajnálom, igazad van. Nagyon rosszul bántunk mindig is veled, megérdemeljük a bosszút, de nem ezt, nem a halált.

-Azt majd én eldöntöm mit érdemeltek, ahogyan ti is eldöntöttétek helyettem. Régóta várok már erre a pillanatra. Nagyon untam már a folyamatos nyavajgásodat, de most végre nem kell többet megjátszanom magam. Scarlett nem mondott semmit, tudta, hogy bármit mondhatna, mind hiába. Henri elhatározta már réges régen, hogy megöli őket, és nem lehet rá szavakkal hatni. Henrit láthatóan zavarta, hogy szótlan maradt, hiszen újból megütötte, de Scarlett nem szólt egy szót sem, az egyetlen amit hallani lehetett az a hangos, keserves sírása volt. Több ütést nem kapott.

Ahogy kinyitotta a szemét, látta, hogy Henri már nem tartózkodik a szobában, legalábbis látható helyen biztosan nem. Ekkor hallotta meg a lépcsőn a távolodó léptek hangját. Scarlett nem értette, hogy mi történik. Fülelt tovább, de több zajt már nem hallott. Ekkor a benne lévő félelem elhalványult, és egyre inkább a remény vette át a helyét. Próbálta nem beleélni túlságosan magát a dologba, de ahogy telt az idő, egyre inkább biztos lett abban, hogy Henrire valamilyen hatással voltak szavai, vagy éppen a hallgatása, és megmenekült. Hangos nevetés tört fel benne, és akármennyire is próbálkozott, nem tudta abbahagyni, így tört fel belőle a sok felgyülemlő ideg. Ekkor gonosz kacagást hallott meg a háta mögül. Megfordult amennyire csak teste és a kötelek engedték. Ekkor vette észre, hogy Henri ott áll az ajtóban, ki tudja mióta, és ahogy közelebb lépett, felvillant a hold fényében valami a kezében. Egy kés. Scarlett őrült ficánkolásba kezdett, minden erejét bevetve szabadulni próbált, de hiába. Henri elé állt, majd leguggolt, hogy nagyjából egy szinten legyenek, a kést pedig Scarlett arca elé tartotta.

-Csak ezért mentem, te idióta. Most te is át fogod élni a fájdalmat amit nekem okoztatok a barátaiddal.

-NEKEM ŐK NEM A BARÁTAIM! - üvöltött fel Scarlett. - ÉN CSAK TARTOZNI AKARTAM VALAHOVA! CSAK EZÉRT VOLTAM JÓBA VELÜK! HENRI, KÉRLEK NE CSINÁLD!

-Azt hiszed érdekelnek engem a részletek? A tetteidért felelned kell, éppen úgy, ahogy a többieknek is. Mit számít, miért tetted a dolgokat, csak az számít, hogy megtetted, ezen pedig már nem változtathatsz.

-HENRI, KÉRLEK, NAGYON SAJNÁLOM!

-MIT IS SAJNÁLSZ, PONTOSAN? AZT, AMIKOR RÁM FOGTAD, HOGY ÉN TETTEM TŰT A TANÁR SZÉKÉRE, ESETLEG AZT, HOGY ZSAROLTÁL TE IS ÉPPÚGY, MINT A TÖBBIEK A PUCÉR KÉPEMMEL? AZT, HOGY TE VOLTÁL AZ EGYIK LEGJOBBAN NEVETŐ EMBER, MIKOR AZ A KÉP KIKERÜLT A TÁBLÁRA, VAGY ESETLEG A MINDENNAPI BASZTATÁST? AZT AZ UNDORT, AMIVEL MINDIG RÁM NÉZTÉL? VAGY AZT, HOGY KINEVETTED A RUHÁKAT AMIBEN JÁROK, HOGY CINKOSTÁRS VOLTÁL MINDEN ELLENEM IRÁNYULÓ DOLOGBAN ÉVEKET ÁT, ÉS CSAK AKKOR KELLETTEM, MIKOR MÁR ELFOGADHATÓ VOLTAM A TE SZEMEDDEL IS? TALÁN AZT, HOGY MÉG MA SEM VOLTÁL KÉPES KIÁLLNI ÉRTEM? MELYIKET SAJNÁLOD EZEK KÖZÜL?

-Mindent sajnálok, Henri. Mindent. Én tényleg szerettelek. - mondta Scarlett elcsukló hangon.

-Nem tudsz te semmit a szeretetről.

Henri fogta a kezében lévő kést, és Scarlett arcának nyomta. Szépen lassan végighúzta rajta, nem siette el. Scarlett felsikoltott, vércseppek futottak végig az arcán.

-Most megtudod, mi az a szenvedés, amit én átéltem. Rossz, hogy nem tudsz szabadulni, hogy tehetetlen vagy? Én is ezt éreztem.

Fogta a kést és arca másik felén is végighúzta, itt egy kicsivel méretesebb vágást okozva. Scarlett ismételten üvölteni kezdett, majd üvöltése zokogásba váltott át.

-Tudom, mennyire oda vagy a napfelkeltéért. Nézz ki az ablakon! MONDOM NÉZZ KI!

Henri megfogta Scarlett véres fejét és az ablak felé fordította, majd a fülébe súgta:

-Ígérem neked, hogy nem éled meg a következőt. Te Scarlett nem fogsz megélni még egy napot. Utánad pedig csak egy ember marad a listámon.

Scarlett ekkor ismerte el, hogy vesztett. Az ember akit annyira szeretett épp készüli megölni, és ő semmit sem tehet ez ellen. Úgy gondolta, hogy a múltbeli énje tettei így bosszulják meg önmagukat, de nem tudta elfogadni sorsát. Hangosan felzokogott, de úgy látszik Henri ezt élvezte, mivel Scarlett minél jobban sírt, ő annál jobban mosolygott. Henri felállt, és Scarlett mellé lépett, majd a fülébe súgta:

-És most, meghalsz.

Scarlettnek ideje sem volt reagálni, sírni, sikítani, őrjöngeni. Henri elkapta a bal karját, felhúzta pulcsija újját és belemélyesztette a kést. Szépen lassan, minden újabb elért centimétert kiélvezve hosszába végig vágta erét. Scarlett olyan sikítást engedett ki magából, hogy Henri is a fülére tette a kezét. Úgy elkezdett rángatózni, mint akinek valamilyen rohama van.

-HENRI, KÉRLEK NE CSINÁLD! KÖNYÖRGÖM, KÖTÖZZÜK BE! NEM AKAROK MEGHALNI! KÉRLEK! KÉRLEK, SEGÍTS!

Henri nem válaszolt, csak nevetett. Scarlett vére patakokban folyt végig a karján, egészen a földig.

-Örülj, hogy nem úgy végzed, mint a kis barátnőd. Innen is láthatod, hogy téged kevésbé utállak. - mondta Henri nevetgélve.

Gyors léptekkel a másik karjához sétált, és megfogta azt. Scarlett tudta mire készül, teli torokból sikítani és teljes erőből rángatózni kezdett, közben könyörgött, de hiába való volt.

-Ne ellenkezz, úgy csak rosszabb lesz.

A kés ismételten belehatolt karjába, csak ezúttal a másikba, és végigment a kezén, majdhogynem a hajlatáig.

-HENRI, KÉRLEK! ÉN ÉLNI AKAROK!

-Én is akartam, de ti megfosztottatok ettől. Vedd ezt kiegyenlítésnek. - mondta, miközben helyet foglalt az ágyon.

Scarlett megtette ami csak tőle telt a szabadulás érdekében, de a kötelek nem engedtek, neki meg folyamatosan fogyott az ereje. Teljes testét elöntötte a félelem a haláltól.

-Henri, Henri, nagyon fázok, nagyon hideg van, Henri.

-Semmi baj, hamarosan vége lesz.

Scarlett abbahagyta a sírást. A vér átfestette az egész padlót. Nem harcolt tovább, elhagyta az összes ereje. Már nem félt, elfogadta sorsát, és azon gondolkozott mit csinálhatott volna másképp. Eszébe jutott utolsó beszélgetése anyjával. El kellett volna mondania neki, hogy mennyire szereti. Ezt bánta a legjobban. Utolsó erejével felemelte fejét és kinézett az ablakon. Teljes sötétség volt, a hold fényét egy felhő takarta el. Még egy utolsó könnycsepp kicsordult a szeméből.

-Megbocsátok. - szólalt meg Henri, majd felállt, és kisétált a szobából.

Ez volt a vége Scarlett történetének.