-Én mit műveltem? Ő mit művelt? Komolyan azt hittétek, hogy szó nélkül fogom hagyni azt, amit évekig csináltatok velem? Hogy lehettek ilyen naivak?

Scarlettnek felfordult a gyomra, de félelme erősebb volt mint a vágya arra, hogy helyben elhányja magát.

-Csak azt bánom, hogy Bryce túlélte a mai napot, de ne aggódj, az ő ideje is eljön. Most pedig te következel.

Scarlett felnézett Henrire és tudta, hogy komolyan gondolja. A fiú, akit annyira szeret, aki mellett úgy érezte, hogy él, meg akarja ölni. Tudta, hogy el kellett volna menekülnie még addig, amíg volt rá idő, de talán még nem késő, talán tud még beszélni vele, de ha nem is, tudta, hogy meg kell próbálnia, ez a legjobb esélye.

-Henri, meg tudjuk beszélni, még nem késő, kérlek beszélj velem. Mondd el ami benned van, de ne tegyél olyat, amit később megbánsz.

Scarlettet is meglepte, hogy milyen határozottan mondta el ezeket a szavakat, annak ellenére, hogy éppen most közölte vele élete szerelme, hogy végezni fog vele.

Henri elnevette magát.

-Nincs mit megbeszélni, és nem lesz mit megbánnom. Éveken keresztül féltem tőletek, de már nem. Most ti féltek, és meg fogtok fizetni a dolgokért, amiket tettetek. Mit gondolsz? Azt, hogy ez a mai nap hibája? Amúgy is meg akartalak ma ölni titeket, ez pedig végre felgyorsította az eseményeket. Igazából hálás is vagyok.

Ez volt az a pont, mikor tudta, hogy nincs tovább. Ez volt az a pillanat, mikor realizálta, hogy szerelme egy szörnyeteg, akit ő maga teremtett. Ekkor látta be azt, hogy ezt az estét csak egyikük élheti túl, és mindent meg fog tenni, hogy ő legyen az, de a rémületét nem tudta leküzdeni.

Henri még mindig ott állt az ajtó előtt, mozdulatlanul. Nem volt hátsó kijárat, az egyetlen menekülési útvonal az ajtó lett volna. Megpróbálhatott volna kimászni egy ablakon, de az esély arra, hogy fel tudja húzni a redőnyt, kinyitni az ablakot és kiugrani rajta mielőtt Henri utoléri, elég csekély volt.

Ekkor eszébe jutott a szobaablaka. Ott nem volt lehúzva a redőny, az ajtó pedig kulccsal zárható volt, minden esélye megvolt rá, hogy amennyiben jól játssza ki kártyáit, el tud menekülni. Gyorsan kellett döntenie mielőtt még Henri döntött előtte. Sarkon fordult és rohant, ahogy csak bírt, hátra ugyan nem nézett, de hallotta Henri trappolását. Szerelme üldözte őt, el akarta kapni azzal a céllal, hogy megölje.

Elindult felfelé a lépcsőn, ekkor Henri megpróbált utána nyúlni, és a hajánál fogva visszarántani, de pont célt tévesztett, így keze a falba csapódott, vérnyomot hagyva maga után. Scarlett sebesen vette a lépcsőfokokat, reménykedve abban, hogy nem most fog elesni. Már majdnem felért, onnantól kezdve meg már egyenes út vezet a szobájáig. Ahogy ezt magában kimondta, érezte ahogy egyensúlyát elveszti, bal lábába pedig iszonyatosan nagy szúró fájdalmat érzett. Amint lenézett a földre, látta, hogy lába az általa okozott lyukba csúszott, most még durvábban, mint reggel. A lyuk körül a lépcső telis tele volt vércseppekkel amik egyre gyarapodtak. Sikolya fülsüketítő, fájdalma pedig szörnyen nagy volt. Henri ekkor érte utol. Megfogta Scarlett haját, és egy erőteljes mozdulattal lerántotta a lépcsőn, ezzel lábát még jobban felsértve. Scarlett próbálta a lehető legtöbbet megtenni, hogy tompítsa a becsapódását a lépcsőfokokba a lefelé vezető úton, így kezeivel igyekezett eltakarni a fejét, már amennyire tudta.

Ahogy gurult a lépcsőn, először a fejében érzett fájdalmat, majd a bordájában, és ezek után már nem tudta követni, mindenhol érte a fájdalom. A lépcső alján feküdt. Utolsó erejével megpróbált feltápászkodni, a bejárati ajtó ott állt előtte, ez volt a lehetősége, de nem volt ereje. Látta ahogy Henri kimért, lassú léptekkel közeledik, majd képszakadás. Scarlett elájult.