Henri halkan beosont a nappaliban nyitva felejtett ablakon. A naplemente, és az egyre nagyobb helyet beterítő félhomály segítette ebben. Victoriáék háza elment volna egy kastélynak is. Hatalmas volt a ház belterjes magassága, majdhogynem egy fa is elfért volna a nappalijukban. Csak Victoria tartózkodott otthon.

Henri alaposan körbenézett mielőtt beengedte volna magát, egy gépjármű sem parkolt a házuk előtt. A szülők valószínűleg elmentek egy buliba vagy wellnessezni, de igazából mindegy, hogy hova, a lényeg, hogy nem voltak itt.

Victoria a konyhában állt a nappalinak, és ezáltal Henrinek is hátat fordítva, kezében egy poharat szorongatva, fülhallgatóval a fülében. Henrinek ez pont kapóra jött. Ahogy közeledett szépen lassan Victoria felé, hirtelen megpillantott egy hatalmas nagy katanát a nappali falán. Valószínűleg dísznek tették oda, de a dísz most fegyverré fog változni.

Henri megpróbálta a fegyvert hangtalanul leemelni rögzített helyéről, de már jó régóta ott lehetett, mert ahogy levette, az beragadt. Henri előre-hátra mozgatva próbálta kiemelni a fegyvert tartójából. Csattanás. Sikerült, de milyen áron. A fegyver tartója hangos csattanással a földre huppant, viszont a katana végre a kezébe került. Victoria a nagy hangra hirtelen felsikoltott, megfordult, és ijedt tekintetével egyenesen Henri szemeibe nézett, ő pedig csak ott állt a lánytól nagyjából 5-6 méterre, kezében fegyverrel, mosolyogva. Az események innentől kezdve gyorsan követték egymást.

Victoria elkezdett rohanni a bejárati ajtó irányába, ami mint kiderült, végzetes hiba volt, Henri pedig szorosan követte. Victoria próbálta kinyitni az ajtót, de hiába, Henri már a folyosó végén állt, és figyelte a történteket. Az ajtó zárva volt, Victoriának ekkor jutott eszébe, hogy szülei miután elmentek az ajtót kulcsra zárták be, ez volt a mániájuk. Gyorsan leakasztotta a kulcsot, és próbálta belehelyezni a zárba, de remegő kezei ellent mondtak neki. Egyik kezével ráfogott a másikra, de a remegés csak tovább fokozódott, egészen addig, míg végül a kulcs kicsúszott belőle, és hangos csörgéssel földet ért. Gyorsan körülnézett. Henri ott állt már mögötte, és nyugodtan figyelte a történteket, Victoria tudta, hogy ha akarná, akár most is megölhetné egyetlen mozdulattal. Úrrá lett rajta a félelem.

-Kérlek, ne bánts, beszéljük meg, jó? NEM AKAROK MEGHALNI!

Amint ezeket a szavakat végig mondta, forróságot érzett végig csorogni a combján, végig a lábán, egészen a lábfejéig. Henri mániákus nevetésbe kezdett.

-A nagy Vicktoria Brackett összehugyozta magát, hát ez kurvára jó!

Victoria sírásban tört ki, és már egy értelmes szót sem bírt összerakni a rajta úrrá lévő rettegés miatt. Térdre borult, kezeit felemelte, és végül egy kivehető szót tudott mondani.

-Könyörgöm!

Henri közelebb lépett, lábával a földre lökte, és magasra emelte a katanát, aminek az éle lesújtás előtt még egyszer megcsillant a halvány fényben.

Az első vágás a bal karját érte. Tiszta vágás volt, már amennyire egy vágást tisztának lehet nevezni. Victoria karja többi részétől elválasztott kézfeje a földön pihent, karjából ömlött a vér, ő pedig már nem sikoltott. Üvöltött.

-Emlékszel, mit csináltál velem éveken keresztül? Tudod milyen régóta vártam ezt a pillanatot? TUDOD, TE KURVA?!

10. vége volt. Victoria házában egy tanévzáró/nyárnyitó bulit rendeztek. A terv elkészült, Victoria és Bryce mindent elterveztek. Scarlett erre a bulira kivételesen nem jött el, éppen szobafogságban volt. Valamin megint összekaptak anyjával, ő meg nem engedte sehova. Már a vendégek nagyrésze megérkezett, ők mind tisztában voltak a tervvel és támogatták is azt, csak egy emberre vártak.

-Biztos, hogy eljön? - kérdezte Bryce

-Persze, hogy eljön. Bevetettem a csajos énemet aminek tudod jól, hogy nem lehet ellenállni. - felelte Victoria

-Úgy érted, a kurvás éned? - nevetett fel Bryce - Biztos mindent jól adtál elő? Elhitte, hogy már nem vagyunk együtt?

-Persze, hogy elhitte. Nagyon hitelesen eladtam neki, hogy egy bunkó paraszt vagy, ami nem is áll túl messze a valóságtól, és egyébként is, tudod jól, hogy nekem nem lehet ellenállni. Már azóta nézi a seggem, mióta elkezdtük a sulit.

-JÖN, JÖN! - kiáltották el magukat a többiek.

-Gyorsan bújj el, majd szólok, ha előjöhetsz.

Henri belépett az ajtón. Nagyon új volt neki ez az egész, még soha senki nem hívta őt el egy buliba, és legkevésbé Victoriából nézte volna ki ezt. Kellemetlenül érezte magát, szólt a zene, alkohol szaga terjengett a levegőben, és mindenki táncolt. Éppen mikor már elgondolkodott azon, hogy kitáncol az ajtón, Victoria nagy mosollyal előugrott, és szorosan átölelte.

-HÁT ELJÖTTÉL! Csak rád vártunk, most már kezdődhet az igazi buli. Gyere beljebb, Henri. - szólt Victoria

-Egy ilyen meghívásnak senki sem mondana nemet. - mondta Henri, majd egymásra néztek egy kacér mosoly társaságában.

-Jó sokan vannak itt. - mondta Henri

-Igen, mindenki itt van, legalábbis mindenki, aki számít.

-Ugye őt nem hívtad meg?

-Őt? Brycera gondolsz? Dehogy hívtam meg, szívem. - mondta Victoria, majd Henribe karolt és az asztalhoz vezette, ahol a kezébe nyomott egy vodka narancsot.

-Ezt húzd le szépen, aztán kezdődhet a buli.

Henri nem ellenkezett. Gyorsan lehúzta, aztán amint megitta, Victoria már nyomta is a kezébe a következőt, viszont ezt már nem akarta olyan gyorsan lehörpinteni.

-Gyerünk, idd meg, a többiek már régebb óta itt vannak, be kell hoznod a lemaradásod, ha olyan akarsz lenni, mint mi.

Henri úgy gondolta, hogy Victoriának igaza van, így hát hallgatott rá és a második italt is villámgyorsan lehúzta. Nem telt el sok idő, pár perc leforgása alatt érezte a hatását. Még sosem ivott ezelőtt, így már ennyi is elég volt ahhoz, hogy berúgjon.

Victoriával éppen táncoltak, úgy érezte, hogy végre ő is tartozhat közéjük, a normális emberek közé. Victoria mélyen a szemébe nézett, de Henri elkapta a tekintetét. Még sosem volt dolga lánnyal, és egyenesen rettegett tőlük, de Victoria nem hagyta ennyiben, az állánál fogva fordította vissza szeme irányába, majd megcsókolta. Ez volt Henri első csókja, és jobb volt, mint amit álmaiban képzelt. Úgy érezte övé a világ, nagyon szerencsésnek tartotta magát, hogy egy ilyen lánnyal smárolhat. A csók hevesen folytatódott még percekig, majd utána Victoria mosolyogva közelebb hajolt, és a fülébe súgott.

-Gyere, megtanítalak még pár dologra.

Kézen fogta és vezetni kezdte, minden szem őket figyelte. Felmentek a lépcsőn, egyenesen Victoria hálószobájába. Amint beléptek, Victoria becsukta az ajtót, és mosolyogva, oldalra döntött fejjel bámulta pár másodpercig, majd levette a pólóját és nadrágját, majd így tovább amíg a végén semmi nem volt rajta. Henrit egyenesen megbabonázta, de le is sokkolta egyben. Sosem gondolta volna, hogy vele is megtörténhet, sose gondolta volna, hogy lefeküdhet egy lánnyal.

-Vetkőzz le! - szólt a parancs, aminek Henri nem mert, és nem is akart ellentmondani. Miután egyikükön sem volt ruha, Victoria lefektette Henrit az ágyra, majd rámászott, és a fülébe súgott.

-Tudod, én szeretem kikötözni az embereket szex közben. Ez nekem úgymond a fétisem. Megértem, ha te nem szeretnéd, bár ez engem nagyon szomorúvá tenne. - súgta, majd fejével az ágy végébe előre rögzített bilincsek irányába mutatott.

Henri egy másodperc habozás nélkül válaszolt.

-Persze, csináljuk. Nekem is tetszeni fog.

Victoriának nem kellett több. Henri kezeit a bilincsekkel az ágy sarkaihoz rögzítette, nagy figyelmet szentelve a szorosságukra, a kulcsot pedig ledobta a földre, majd pajzán mosollyal Henrire nézett.

-Na, innen már nincs menekvés.

Victoria elkacagta magát, majd Henri is csatlakozott a nevetéshez. Ekkor Victoria kutakodni kezdett a fiókjában, majd mérgesen megszólalt.

-A kurva életbe, nincs nálam gumi. Biztos lent hagytam a táskámba, gyorsan leszaladok érte, jó szívem?

Henri bólintott.

-Jó, csak siess, kérlek.

-Úgy látom, valaki már nagyon be van indulva. - szólalt meg Victoria. Lepattant az ágyról, gyorsan magára kapta ruháit, majd kisétált az ajtón, maga mögött pedig résnyire nyitva hagyta azt. Henrit zavarta, hogy így hagyta, de biztos volt benne, hogy erre nem járkál senki, így nincs mitől tartania. Türelmetlenül, mosollyal az arcán várta, hogy Victoria visszajöjjön. Vissza is jött, de nem egyedül. A nyitott ajtóban Bryce állt mellette, és karját keresztbe fonta Victoria derekát.

-Úgy látom, valaki meg akarta dugni a csajomat. Te szerencsétlen idióta, tényleg azt hitted, hogy van nála esélyed? - szólalt meg Bryce gonosz, önelégült vigyorral az arcán. Beléptek a szobába, és őket követte mindenki más, aki még jelen volt a buliban. Henri magatehetetlenül, pucéran csüngött a bilincsek szorításában.

-VICTORIA, KÉRLEK ENGEDJ EL! KÉRLEK MONDD MEG NEKIK, HOGY MENJENEK KI! KÖNYÖRGÖM! - ordított Henri.

-Dehogy engedlek, te hülye. Te tényleg azt hitted, hogy dugni akarok veled? Undorító vagy.

Victoria és Bryce megállt az ágynál, pontosan Henri feje mellett, mögöttük pedig özönlöttek be az emberek. Mindannyian nevetve és telefonnal a kezükben, amikkel vagy fotókat, vagy videókat készítettek. A szoba megtelt, mindenki Henrit nézte, a házban visszhangzott a nevetés. Henri magatehetetlenül sírt és üvöltött, majd fejét oldalra fordítva elhányta magát az őt ért stressztől. Ekkor a nevetés felerősödött, ő pedig ott feküdt magatehetetlenül, meztelenül, a bosszúját tervezgetve.

-KÖNYÖRGÖM, HAGYD ABBA, KÖNYÖRGÖM, KÉRLEK SEGÍTS, NAGYON FÁJ.

Henri szája ettől csak még nagyobb mosolyra húzódott. Felemelte fegyverét, majd újból lecsapott ezúttal a másik kezére. A sikoltozás hangja visszhangzott az egész házban, Victoria pedig magatehetetlenül lóbálta maga előtt levágott csonkjait. A vérveszteség hatására sikolyainak hangja egyre halkult, Henri pedig csak állt és nézte, ahogy bosszúja utoléri a lányt. Mielőtt még annyi vért vesztett volna, hogy elájuljon, Henri ráült a felsőtestére, és halkan a fülébe súgta:

-Komolyan azt hitted, hogy elfelejtettem miket tettetek?

Victoria nem válaszolt, már az utolsókat rúgta. Henri még egyszer utoljára lesújtott, ezúttal a fejére. Így teljesült be bosszújának első része.