Valaki csengetett. Ki lehet az ilyenkor? - futott át az agyán, de aztán eltöltötte a reménykedés, hogy mi van, ha Henri az, de ez a remény az előbbi telefonos esetből következtetőleg hamar alábbhagyott. Megint csengő, úgy látszik túl sokáig mélyült el gondolataiban. Gyorsan vissza rángatta magát a valóságba, felállt a kanapéról, és rohant ajtót nyitni. Meg se nézte ki volt az, csak egyből kivágta az ajtót, de ez volt a legjobb meglepetés, ami csak jelen pillanatban érhette őt.

Henri állt az ajtóban, kezei tiszta véresek, a hó hatására kabátja teljesen átázott, cipőin pedig megfagyott víz volt. Biztosan a patakban történt kitérő után. Scarlett egyszerre örült és undorodott el, amint megpillantotta a kezét, de undorát hamar leküzdve Henri nyakába ugrott, és jó szorosan átölelte, viszont ő nem viszonozta ölelését. Ekkor Scarlett kifakadt.

-ANNYIRA, DE ANNYIRA SAJNÁLOM, HOGY NEM LÉPTEM KÖZBE, NEM TUDTAM MIT TEGYEK. ÚGY SAJNÁLOM, KÉRLEK BOCSÁSS MEG!

Ekkor Henri finoman ellökte magától, és félelmetes tekintetével mélyen a szemébe nézett.

-Majd később mindent megbeszélünk, ezt garantálom, de sok a dolgom. A rendőrök keresnek, nekem pedig tisztáznom kell a nevemet. Használhatnám a zuhanyzót, és kaphatnék pár tiszta ruhát?

Scarlett nem erőltette, tudta, hogy mindent megbeszélnek majd, amint itt az ideje.

-Persze, gyere be.

Henri belépett, és nagy nehezen lehúzta magáról fagyos cipőjét, vizes kabátját a földre dobta Scarlett kabátja mellé, majd szó nélkül a zuhanyzó felé vette az irányt. Scarlett bezárta az ajtót, elővett egy tiszta törölközőt, majd Henri után ment a fürdőszobába, ő pedig morgó hangon megköszönte neki.

-Sajnálom, hogy ide jöttem, haza nem tudtam volna, biztosan figyelik a házat.

Scarlett erre csak egy mosollyal válaszolt, majd kilépett a fürdőszobából és anyjáék hálószobája felé vette az irányt, hogy kölcsön vegyen anyja párjától pár ruhát.

Ennek milyen szar ízlése van - gondolta magában, majd kivett a szekrénytől egy kék inget és egy szakadt fazonú farmernadrágot, ezek voltak a legelfogadhatóbb ruhadarabok.

Kiment a konyhába, majd türelmetlenül várta, hogy Henri végezzen, már túl régóta zuhanyzott. Gondolkozott rajta, hogy bemenjen hozzá, de tudta, hogy ez nem lenne igazán megfelelő pillanat. Henri jelen pillanatban egy időzített bombának tűnt, mikor beszéltek, akkor is teljesen más hangnemben szólt hozzá, mint általában szokott, most túlságosan mogorvának, kedvtelennek tűnt. Hallotta, hogy Henri elzárta a csapot, és egy perccel később kilépett a fürdőruhából.

Scarlett a kezébe nyomta a ruhákat, Henri pedig fogta őket, és szó nélkül visszafordult a fürdőszobába, hogy ott öltözzön fel. Scarlettnek ez viszont nagyon rosszul esett, úgy érezte, hogy Henri a történtek után annyira haragszik, hogy már arra sem hajlandó, hogy előtte öltözzön. Pár perccel később Henri úfjent kilépett, és Scarlett meglepetésére egészen elfogadhatóan nézett ki Victor kék ingében és az undorító szakadt farmer nadrágjában. Henri lassú, kifinomult léptekkel közeledett Scarlett irányába, őt viszont akaratlanul is kirázta a hideg tőle. Henri megállt nagyjából fél méterre előtte, Scarlett szemei pedig kezére tévedtek. Teljesen fel volt dagadva és piros volt, minden bizonnyal a kiosztott ütéseknek köszönhetően.

-Mostmár beszélhetünk a történtekről? - törte meg Scarlett a csendet.

-Még nem. Mondtam, hogy előbb tisztáznom kell a nevemet! - förmedt rá Henri.

-Elmehetnénk csak mi ketten. Már össze is pakoltam, bármikor indulhatunk.

-Mondtam, hogy tisztáznom kell a kurva nevemet! - emelte fel hangját Henri. Scarlett meglepődött, és legszívesebben leordította volna barátját, de tudta, hogy most jobb, ha nem teszi.

-Tudod hol lakik Bryce és Victoria? Csak ők tudják pontosan, hogy mi történt, hiszen az a fasz meg a csaja provokáltak, csak ők tudják tisztára mosni a nevem.

Ez igaz - gondolta Scarlett. Henri akármennyire is rettenetes dolgot követett el, provokálva volt, ha ezt a többiek is bevallják, - amit nagy valószínűséggel nem tettek, talán nem számíthat olyan nagy mértékű büntetésre. Az a tény pedig nem sokat számít, hogy Scarlett elmondta a rendőröknek, hogy Henri tettei ki voltak provokálva, hiszen ki hinne a vádlott barátnőjének, na de az áldozatnak valószínűleg annál inkább.

-Bryce kórházban van, a rendőrök legalábbis azt mondták, viszont azt tudom, hogy Victoria hol lakik. Őt haza engedték, és valószínűleg a mai nap után nem megy bulizni, hanem otthon marad.

Henri ekkor teljesen kikelt önmagából, és egy gyors lépéssel Scarlett előtt termett, nyakát hatalmas erővel megfogta, őt pedig a falnak taszította. Scarlett lábujjhegyen állt, és hörgő hangokat adott ki miközben próbált tüdejébe oxigént juttatni.

-TE BESZÉLTÉL A RENDŐRÖKKEL?! MIT MONDTÁL NEKIK? BEKÖPTÉL? AZT MONDTAD, HOGY AZ ÉN HIBÁM AZ EGÉSZ?! - fakadt ki Henri.

Scarlett sírni kezdett, és próbálta összeszedni minden erejét, hogy válaszolhasson neki.

-Nem mondtam semmit. - nyöszörögte - Azt mondtam, hogy kiprovokálták, de nem hittek nekem, a sztorit addigra már mindenki mástól hallották. Kérlek...

Henri ekkor mintha visszazökkent volna a valóságba, gyorsan elengedte Scarlett nyakát, ő pedig a földön összerogyva öklendezett. Henri leguggolt hozzá, és megszólalt.

-Nagyon sajnálom, ez nem volt szép tőlem, de tudod, hogy mennyire szeretlek igaz?

Scarlett kis szünet után válaszolt.

-Én is szeretlek. - mondta, kissé még mindig eltorzult hangnemben. Nagyon félt, nem mert mást mondani, de tudta, hogy Henri nem ilyen. Tudta, hogy ez egyszeri alkalom volt, csak azért csinálta, mert nagyon feldúlt volt a mai nap után. Scarlett úgy érezte, hogy azok után amit Henrivel tett a múltban, ezt teljesen megérdemli, ezért nem haragudhat rá, és kész volt ezt az egészet elfelejteni, akármennyire is rosszul esett neki. Így akart megbocsátást nyerni a múltban történtekért, így akarta kiegyenlíteni a karmáját. A következő pillanatban mindketten felálltak, Scarlett pedig megcsókolta Henrit.

-Nem haragszom, teljesen megértem. - mondta.

Henri száját ekkor egy furcsa, Scarlett számára még ismeretlen mosolyra húzta, egészen hátborzongató volt, de biztos volt benne, hogy rosszul látta, és megint csak a paranoiájának köszönhetően többet gondol bele a dologba, mint ami valójában.

-Mondd el kérlek, hol lakik Victoria, beszélnem kell vele. Ha azt akarod, hogy ne csukjanak le, el kell mondanod. - mondta Henri nyájas hangon.

Scarlett nem is gondolkodott a dolgon, teljesen egyetértett Henrivel, és elmondta neki Victoriáék lakcímét.

-Köszönöm. - válaszolta Henri, majd elindult az ajtó felé. -Egy cipőt és egy kabátot is tudnál adni kérlek?

Nem kellett neki kétszer szólni, máris rohant a szobába, hogy kölcsön vegyen még pár dolgot Victortól. Henri felvette a kölcsönbakancsot és a fekete kabátot. Ekkor Scarlett is felvette a még mindig vizes cipőjét, de mikor a kabátja irányába nyúlt, Henri újfent ráförmedt.

-TE MÉGIS MIT CSINÁLSZ?

Scarlettnek immár nem volt idegen ez a hangnem, szóval várakozás nélkül válaszolt.

-Hát veled megyek, segíteni akarok.

Henri ekkor közelebb lépett és megfogta kezeit.

-Túl veszélyes, egyedül megyek és nem nyitok vitát.

Scarlett nem is vitatkozott, az imént történtek után nem mert, így hát lehajtotta a fejét és bólintott, Henri pedig csókot nyomott feje búbjára. Kinyílt az ajtó, de még mielőtt becsukódott volna, Henri visszaszólt.

-Jövök amint tudok, és utána ígérem neked, mindent meg fogunk beszélni, rendben?

-Rendben. Vigyázz magadra, kérlek.

-Én vigyázok.

Az ajtó hangos csapódással zárult be.