2018.09.15.

Utálom a szerdát! A hét közepére vannak betéve a legnehezebb órák! Ha ez nem lenne elég, ilyenkor az osztály ketté van szedve. Én informatikát tanulok, Endre és Bence építészetet, ezért nekem az informatikateremben kell poshadnom négy órát. Szeretem az informatikát, a tanárral nem vagyok kibékülve! Annak azért örültem, hogy szabadfoglalkozás volt, amint befejeztük a kért anyagot! A tanár számításai szerint a négy órának is kevésnek kellett volna lennie, de én megoldottam kettő alatt. A további két órában megnéztem az animét, amit elfelejtettem, és írtam Bencééknek, hogy mi újság van az építészeten. Túlságosan gyorsan érkezett a válasz. Bence megírta, hogy halálra unja magát az ókori építészet elemzése közben. A következő üzenet tőle egy kép volt. Szélesen mosolygott, és barna szemei is ragyogtak. Megint feltört bennem a vágy, hogy megcsókoljam! Én is küldtem neki egy képet. Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak! Ez a fiú egyre közelebb kerül hozzám, anélkül hogy meg kellene erőltetnie magát. Megint megrezzent a telefonom. Endre kérdezte, hogy mi ez a jókedv. Kikapcsolt az agyam, és megírtam neki, hogy elképzeltem, ahogy lekapom Bencét. Sajnos, nem voltam elég gyors, így elolvasta, mielőtt törölhettem volna! Édes Istenem! Mi lesz most?