2018.09.14.

Reggel sokkos állapotban léptem ki a házból. Hogyan felejthettem el, hogy kijött a kedvenc animém legújabb része? Jó, amióta Bencéékkel barátkozom, kevesebb időm jut rá, de nem bánom. Minden velük töltött perc: ajándék! Elérték, hogy ne kavarogjanak a fejemben negatív gondolatok. Bence az iskola utcájának sarkán várt rám. Amint meglátott, szemeiben ott volt az a fura ragyogás. Még ki kell derítenem, hogy miért csillog úgy a szeme, mintha a csokoládétengerbe csillámport szórtak volna! Szélesen mosolyogva nézte, ahogy közeledem felé. Vigyorától bukfencet vetett a gyomrom, hisz még soha, senki nem várt rám így! Endre nem volt sehol. Fura mód nem zavart, hogy nem látom. Bence szemeivel voltam elfoglalva. Tetszett az a ragyogás, amivel rám nézett! Lágyan simogatta meg a gerincem! Hirtelen azon kaptam magam, hogy elképzeltem, ahogy tényleg végigsimogat: a karom, az arcom, és a nyakam! Megráztam a fejem, és kedvesen rámosolyogva elindultam az iskola felé, ő pedig mellettem lépkedett. Bennem egy gondolat kelt életre. Miért akartam megcsókolni Bencét?