2018.09.12.

A hétvégénél csak egy rosszabb van: hétvége, anya programjával fűszerezve! Mindig idiótábbnál idiótább dolgok pattannak ki az agyából! Tavaly is minden második hétvégén valamelyik tó partján élveztük a nyári meleget! Miért nem lehet egy olyat kitalálni, amit én is szeretek? Utálom a tavi fürdést, a bányatóba ketten nem cipelnek be! Kezdtem örülni, hogy elmarad az idei közös kiruccanás sorozat, így amikor reggel azzal keltett, hogy leutazunk mittudoménhova, meg mittudoménminek, azt hittem, eldobom a nem létező hajcsavaróim! Kellett pár kört futni, hogy megértse, nem megyek megint lejártatni magam! Már vannak barátaim, akikkel hétvégente lóghatok. Nehezen, de megértette. Lemondta a valahol a túlvilág mögötti programot, és elvitt a közeli cukrászdába. Még a kedvem is megjött! Anyu valami csokis cuccot kért, én maradtam a megszokott krémesnél. Nem volt olyan finom, mint amit Bence hozott, de azért széles mosollyal az arcomon lapátoltam be! Az egyik falattal a számban jutott eszembe, hogy még nem is kerestem a fiúkat. Elővettem a telefonom, és megilletődve néztem a temérdek üzenetet, amit Bence írt. Nagyokat nyeldesve olvastam. Minden üzenettel egyre aggódóbb lett, ami rettenetesen jólesett! Basszus! Egyre jobban és jobban kedvelem ezt az aggodalmas, szép mosolyú fiút!