2018.09.16.

Rettegve mentem az iskolába! Tudtam, hogy nem marad Endre és közöttem, amit véletlen kotyogtam el neki. Féltem Bence reakciójától! Igyekeztem elkerülni őket, amilyen messze csak tudtam. Ezen nem segített, hogy Bence mellettem ült. Órákon próbált velem beszélgetni, de úgy tettem, mint aki az anyagra figyel, szünetekben meg kimenekültem a teremből. Láttam, hogy szomorú, de nem mertem elé állni. Mit kellett volna neki mondanom? Tudom, hogy tudod, hogy megcsókolnálak, mégsem akarok veled rosszban lenni? A negyedik óra végéig bírta, akkor szaladt utánam. A mosdóban ért utól, ahol csak meredtünk egymásra. A barna szemek valósággal izzottak, bennem meg forrni kezdett a vér! Próbáltam kinyögni valamit, bármit, ami kicsit is csökkenti a helyzet kínosságát, de nem ment. Ahogy közeledni akart felém, én úgy léptem hátrébb, amíg a falnak nem ütközött a hátam. Már nem tudtam tovább menekülni! Bence látványosan végigmért, amitől a szívem hevesen kezdett el dobogni! Megakadt tekintete a számon, és elmosolyodott. A lehető legközelebb jött hozzám, szinte már egymásnak feszültünk. Vártam, hogy megcsókoljon, hogy lépjen, de nem tette. Helyette a fülemhez hajolt, és ennyit mondott: szombaton délután kettőkor legyek a parkban! Ahogy kimondta a szavakat, eltávolodott, és kiment. Bennem meg folyamatosan az kattogott, hogy most tényleg elhívott randira?