2018.12.20.

Korán reggel már ébren voltam. Bencéhez készültem, hogy együtt mehessünk át Endréhez, de előtte kihasználtuk, hogy az anyja nincs otthon. Kettesben voltunk, ami Bencére valahogy jó hatással volt. Egyenesen a szobájába húzott, ahol lelökött az ágyra, és csókolni kezdett. Mire kettőt pislogtam, már minden felsőruházatot levett rólunk. A nyakam csókolta, miközben a nadrágomon keresztül markolászta a farkam. Mit mondjak, begerjedtem! Élveztem minden csókját, érintését! Már majdnem lekerült rólunk a nadrág is, amikor megszólalt a telefonja. Endre hívta. Öltözködés közben beszélt vele telefonon. Mosolyogva néztem, ahogy próbált egy kézzel felöltözni! Kicsit szomorúan, és felajzott állapotban indultunk el hozzá. Endre már a kapuban toporgott. Arca szomorúnak látszott, de nem szerettem volna a lelkébe taposni azzal, hogy rákérdezek. Nem is kellett, mert mindent elmondott. Sajnáltam, hogy az apja idén nem tudott hazajönni karácsonyra! Ezért is jöttünk Bencével, hogy a mai napja jó legyen! Elvittük sütizni, beültünk egy filmre, és hosszú sétát tettünk a Dunaparton. Endre végig mosolygott. Késő délután váltunk el tőle. Bence átjött hozzánk, mert nálunk aludt. Fürdés után a szobámba vonultunk, de nem mertünk semmit csinálni, mert anya otthon volt. Ilyenkor bezzeg nem alszik Irénnél!