2018.12.14.


Anya reggeli közben hozzám vágott még egy csomag óvszert. Azt mondta, hogy csak a biztonság kedvéért, de a szemeiben csillogó fény mást sugallt nekem. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, azt hiszi: ha eljutunk odáig, dugunk majd, mint a nyulak! Én készen álltam rá, bár még mindig féltem tőle. Bence mellett magamat csakis passzív szerepben tudtam elképzelni, de azt olvastam, hogy az fáj! Rettenetesen! Anya egy újabb monológba kezdett a biztonságos szexről, és én kényszert éreztem rá, hogy előbb induljak el. Meglepetésemre Bence a kapuban várt. Melegen volt öltözve, és amikor meglátott, mosolyogni kezdett. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy az a száj tegnap a farkam ölelte körbe, és elvörösödtem. Már nem fáztam, pedig majd megfagytam, amikor kiléptem a házból, mert sietségemben a vékonyabb pulóverem vettem fel. Bence azonnal átkarolt, és úgy mentünk az iskolába. Elmesélte, hogy az anyja újabb beszélgetést kezdeményezett reggel, ezért döntött úgy, hogy megvár. Felnevetett, amikor közöltem, hogy az enyém ennek tetejében egy újabb csomag kotont is adott nekem. Vele nevettem. Hozzábújva. El szerettem volna húzódni, amikor egy idegen beszólt nekünk, de nem hagyta. Azt mondta, hogy minden rendben, megvéd! El akartam olvadni a karjaiban, de már nem tehettem. Beléptünk a kapun, majd az épületbe. Mindenki minket nézett, de Bence kitartóan ölelt, és így vezetett be a terembe, ahol leültünk egymás mellé, és vártuk a tanárt.