2018.12.11.

Görccsel a gyomromban keltem. Anya a konyhában ült, és Bencével beszélgetett. Mellette ült Anita is. A tegnap kitett kapcsolati státuszunk volt a téma. Bence elmondta, számít rá, hogy ezzel megnövelte a beszólogatások és cseszegetések számát, de tudja, hogy mind a ketten képesek leszünk kiállni magunkért! Egy jóreggelt kíséretében leültem anya mellé. Anita megkérdezte, hogy én hogy érzem magam. Nem értettem a kérdést, de elmagyarázta: most a nyilvánosság elé tártuk, hogy együtt vagyunk, és ezzel nagyobb támadási felületet biztosítottunk. Vállat vontam. Közöltem mindenkivel, hogy örülök, és nem érdekel, ha emiatt piszkálnak! Ezután iskolába mentünk. Nem kerülte el a figyelmem, hogy mindenki megbámul minket. Endre hangosan gratulált, és a támogatásáról biztosított minket. Amúgy sem értettem, hogy mire fel ez a felhajtás, hiszen már mindenki tudta, hogy mi van közöttünk, hála a pár nappal korábban kikerült képnek! Mi csak megerősítettük! Azért kaptunk pár kellemetlen beszólást, de tudtam kezelni. Vagyis egy alkalommal nem! Az informatika tanár jött velem szemben a folyosón, és tett egy olyan megjegyzést, hogy ezentúl nem csak a gépek melegednek majd túl a teremben. Igyekeztem, tényleg nagyon azon voltam, hogy ne vágjak vissza neki, de a szavak csak elhagyták a szám! Ránéztem, és csak annyit mondtam neki, hogy arrébb lehet menni féltékenykedni, mert engem legalább még akarnak! Ezzel ott is hagytam a megdöbbent tanárt!