2018.12.10.
Még mindig nem a kedvenc napjaim közé tartozik a csütörtök. Ezen az sem segített, hogy Bence nálam aludt és reggel együtt mentünk iskolába. Reggel olyan jó érzés volt, hogy amikor felébredtem az ő szemeivel találkoztam elsőként. Egy pillanatra el is pirultam, amikor eszem bejutott, hogy műveltünk tegnap. Édesen mosolygott, ahogy lágyan az arcomhoz ért. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor azt mondta, hogy szeret. Az iskolában külön kellett válnunk.  Én mentem az infósokkal az informatika terembe, ahol kivételesen nem volt semmi. Igyekeztem mindent a lehető legnagyobb figyelemmel megcsinálni. Még élveztem is a napot, bár ennek az lehetett az oka, hogy Bence minden szünetben a terem előtt várt. Együtt ebédeltünk, a nap végén pedig együtt indultunk haza. Végre kezdtem magam úgy érezni, hogy tényleg rendes párkapcsolatban vagyok. Egymás kezét fogva sétáltunk a megszokott utcákon. A kereszteződésben kaptam tőle egy szenvedélyes csókot. Még álltam ott egy darabig, megnéztem, ahogy befordul a sarkon. Utána mentem haza. A házi feladatot körmöltem, amikor facebook értesítésem jött. Sűrűn pislogva meredtem a kijelzőre! Bence kérelmet küldött, amiben elfogadom, hogy együtt vagyunk. Mielőtt rányomtam volna az elfogadásra felhívtam, hogy komolyan gondolja-e. Igent mondott. Boldogan nyomtam rá az elfogadásra. Hivatalosan is kijelentettük, hogy egy pár vagyunk! Azért titokban rettegtem a másnaptól!