2018.12.09.

Ez a reggel sem kezdődött könnyen. Elaludtam! Bencének nélkülem kellett iskolába mennie. A második órára értem be! Az iskola unalmas volt, inkább az utána történtek izgalmasak! Délután Bence átjött. Kettesben voltunk, tanultunk, és játszottunk. Olyan közel simult hozzám, hogy éreztem a bőréből áradó hőt. Félretéve a konzolt, egy bizsergető érzéstől vezérelve az ölébe ültem. Nagyot nyekkent, amikor váratlanul elkezdtem csókolni. Pihegve váltunk el. Mélyen egymás szemébe nézve kerestük a választ, hogy szabad-e továbbmennünk. A barna íriszekben láttam: vágyik arra, hogy folytassam! Remegő lábakkal szálltam le róla, és döntöttem hanyatt. Igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire félek. Lassú mozdulatokkal kezdtem el simogatni a mellkasát a pólója alatt. Láthatóan megremegtem, amikor benyúltam a nadrágjába. Végig a szemeit néztem, a vágy, amellyel visszatekintett rám, bátorságot adott, hogy ne hagyjam abba. Ő is reszketett, amikor lejjebb húztam a nadrágját. Nagyot kellett nyelnem, amikor megláttam a merevedését! Bence felült, és nekem is lehúzta a gatyám. Alul meztelenek voltunk. Leültetett maga mellé, és hozzámért. Villámok cikáztak át a testemen. Én is megtettem. Az elején bátortalanul mozgattuk a kezünk, de ahogy egyre jobban belemerültünk a dologba, egyre bátrabbak lettünk. Sóhajtoztunk, nyögdécseltünk, egymást hajszoltuk a beteljesülés felé. Boldogan élveztem a kezére, és ő az enyémre! Életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor!