2018.10.28.

Fejfájással keltem. Úgy éreztem, mintha belülről akarták volna szétfeszíteni a fejem! Kótyagosan mentem a konyhába, hogy megigyak egy pohár kávét. A kitöltése közben szólalt meg a telefonom. Bence keresett, hogy pénteken tartanák az anyukájának a szülinapját, és szeretné, ha elmennék rá! Boldogan mondtam igent! Meglepett, hogy elhívott, de azzal még inkább, hogy telefonon keresztül is észrevette, hogy valami nem stimmel velem. Próbáltam elmagyarázni, hogy csak a fejem fáj, de hajthatatlan volt. Tíz perccel később már csengetett, ami élesen hasított a koponyámba. Hozott fájdalomcsillapítót, és rám szólt, hogy feküdjek vissza, amíg nem hat. Nem értettem, hogy mire ez a hatalmas cécó, amikor csak a fejem fáj. Ahogy visszafeküdtem, arrébb hessegetett, és befeküdt mellém. Az anyjának küldött egy üzenetet, hogy marad, mert nem vagyok jól. Végül visszaaludtam. Arra keltem fel, hogy Bence mellettem alszik, anyu és Irén pedig halkan kuncognak a szobám ajtajában állva. Félek belegondolni, hogy mi járhatott a fejükben!