2018.10.24.

Bence szombat lévén már hajnalok hajnalán megjelent nálunk. Még mindig nem beszéltük meg azt, hogy miért bántottam magam, vagy egyáltalán bármit ebből kifolyólag. Nem szerettem volna, de tudtam, hogy muszáj lesz, ha túl akarja tenni magát a dolgokon. Mindent elmeséltem neki. Azt, hogy amikor begyűrtek a kukába, már eléggé rosszul éreztem magam. Sírt, amíg hallgatta, hogy mindent elmesélek neki. Megnyugtattam, hogy már nem haragszom se rá, sem pedig Endrére. Bocsánatot kért megint, de már nem kellett volna. Az első csókkal, amit egymásnak adtunk, minden múltban elkövetett rossz döntését jóvátette! Bújt hozzám, miközben az ágyban fekve néztünk a telefonomon egy filmet. Én nem vagyok az akciófilmek híve, de a kedvéért rávettem magam, hogy megnézzem. Jót nevettem egy-két poénon, ami még nekem is tetszett, de én szívesebben olvastam.  A film után anyuval ebédeltünk, aki még mindig úgy érezte, hogy joga van beleszólni a nemi életembe. Egy egész tanagyagot hozott a szexualitásról, a két férfi közötti egyesülésről, amit végig kellett hallgatnunk, hogy nyugodt lelkiismerettel hagyhasson minket kettesben. Az előadás végén azt kívántam, hogy bár kettényílt volna alattam a föld!