2018.10.22.

El sem hittem, hogy reggel már nem kellett iskolába menni, mert hivatalosan is őszi szünet volt! Azt sajnáltam, hogy az ünnepséget valamikor a szünet után mutatják be. Szerettem az iskolai ünnepségeket! Nem is tudtam, hogy mit kellene magammal kezdenem. Gondolkodtam rajta, hogy elolvasom a polcomon sorakozó könyvek egyikét, de megszólalt a telefonom. Bence hívott, hogy találkozzunk a parkban délután. Nem sejtettem, hogy mit szeretne, mert hiába kérdeztem, nem mondott semmit. Amíg vártam, hogy délután legyen, leemeltem egy könyvet, és belelapoztam. Érdekes könyv volt, csak nem kötött le. A randinkat vártam, mert számomra az volt. Amikor a parkban megláttam, hogy mivel készült, elolvadtam, mint a vaj! Egy hatalmas pokrócot terített le a fűre, és mellette állt egy piknikkosár is. Szélesen mosolyogva ültem le vele szemben. Közelebb húzódott hozzám, és egy csók után a kezembe adott egy kis dobozt. Megijedtem, hogy ilyen hamar el akar jegyezni, ami amúgy is lehetetlen ebben az országban, de szerencsémre csak egy nyaklánc volt benne. A nyakamba tette, és utána megettük az ételt, amit hozott. Beszélgettünk, élveztük a melegebb őszi napot. Mióta Bence az életem részévé vált, a viharfelhők messze úsztak életem egéről!