2018.10.26.

Reggel anyával együtt mentem el otthonról. Megkért, hogy vegyek otthonra egy-két apróságot, mert jön a Mindenszentek, és neki sajnos, nem lesz ideje bevásárolni. Egyedül hagyott egy termetes listával, amelyen a gyertyától kezdve a virágig temérdek dolog szerepelt. Nagyot sóhajtva haladtam boltról boltra, amikor belefutottam Patrikba. A fiú kicsit szomorúnak tűnt, de amint meglátott, harag gyúlt a szemeiben. A bolt kellős közepén kezdett el kiabálni velem. Eszembe jutott minden, amit tavaly elszenvedtem: a rengeteg kiabálás, amikor a kukába gyűrtek, és leöntöttek eperlével. Remegve a félelemtől kezdtem el hátrálni. Nem vettem észre, hogy állnak mögöttem, így nekimentem valakinek. Szerencsémre Bence anyukája épp ott volt bevásárolni. Amikor észrevett, rögtön óvón átölelt, és elküldte Patrikot. Megkérdezte, hogy vagyok, de nem tudtam válaszolni. Segített mindent megvenni, és haza is kísért, miközben felhívta Bencét, akit akkor keltett fel. Ahogy elmondta neki, hogy mi történt, ő már rohant is. A kapunkban állt, amikor odaértem. Meglátva őt, a nyakába vetettem, és elsírtam magam.