2018.11.25.

Az iskola nem volt vészes! Bence elém jött, hogy együtt mehessünk. Kaptam tőle csokit is, és sok-sok puszit. Láttam rajta, hogy igyekszik, ami rettenetesen jólesett! Iskola után mennem kellett a pszichológushoz. Bence kísért el, mert anya nem ért rá. Az az egy óra sem volt rossz. Nem kellett beszélnem, helyette rajzolnom, amit nem értettem. A kép, amit megrajzoltam, fekete-fehér volt. Ahogy végeztem vele, megmutattam neki. Hümmögött egyet, majd írt valamit a kis noteszébe. Megdöbbentem, amikor kilépve az ajtón Anita mosolygott rám. Megbeszélte anyuval, hogy náluk aludhatok, és csak vasárnap kell majd hazamennem. Kicsit meglepett, de már a ruháimat is elvitte. Náluk leültünk társasjátékot játszani. Mivel nem értettem a játékszabályokat, így az első kört úgy játszottuk, hogy segítettek nekem. A harmadik kör után küldtek minket aludni. A játék jó volt, nagyon élveztem, annak ellenére is, hogy mindig vesztettem. Fürdés után Bence mellett feküdtem az ágyban, és valami bugyuta akciófilmet néztünk. Bence hamarabb elaludt, mint én, és már készültem, hogy átmegyek a vendégszobába, de átölelte a derekam, és a fejét a mellkasomra hajtotta. Nem bírtam mozdulni, és nem is aludtam egy szemhunyásnyit sem.