2018.11.22.

Nehezen akartam kikelni az ágyból. Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek! Semmihez nem volt kedvem, csak feküdni akartam, és eljátszani, hogy meghaltam. A terveimnek sajnos, Bence vetett véget. Még ebéd előtt megjelent azzal, hogy az anyukája áthívott minket hozzájuk. Anya repesett az örömtől, míg én csak azt láttam magam előtt, hogy milyen szánakozó tekintettel méreget majd Anita. Kelletlenül öltöztem fel. Valahogy az sem zavart, hogy Bence a szobámban nézte, ahogy levetem a pizsamám, és felöltözöm. Ha nem lettem volna olyan mélyen, még izgató is lehetett volna, hogy néz, de így nem váltott ki belőlem semmit! Csak túl szerettem volna esni az ebéden, és a beszélgetésen, ami várt rám! Nem is tévedtem! Ebéd után Anitával és anyával el kellett vonulnom. Anita nem győzött bocsánatot kérni a fia viselkedése miatt. A karomra nézett. Könnyek között mesélte el nekem, hogy annak idején Előddel is ez volt a helyzet, csak ő nem vagdosta magát. Megígérte, hogy elbeszélget Bencével! Nem fogtam fel abszolút semmit! Olyan fáradtnak éreztem magam, hogy szinte el tudtam volna ülve aludni! Anita megbeszélte anyával, hogy ha szeretnék, maradhatok pihenni. Nem szerettem volna maradni! Az ágyamba vágytam, mégsem mondtam nemet. Azt hittem, hogy a vendégszobába fognak lefektetni, de Bence ágyába fektettek. Egy ideig még gondolkoztam, majd elaludtam.