2018.10.15.

Reggel iszonyatosan fájt a fejem, és a gyomrom sem volt a legjobb. Reggeli után ki is jött belőlem minden, amit megettem. Szomorúan hívtam fel Bencét, hogy nem megyek suliba, mert nem érzem jól magam. Hallottam a hangjában, hogy elszomorodott. Szívesen mentem volna, de Irén és anya sem engedett. Az orvoshoz készültem, amikor megjelent Erika. Anya a fürdőben pakolta be a mosógépet, így én nyitottam ajtót. Nem mondott semmit, csak berontott, és felpofozott! Erre a látványra jött ki anya, aki eldobta a kezében tartott lavórt, és úgy rontott a nőnek, mint a felbőszült bika! Azt se Erika, sem anyám nem tudta, hogy apa is ott van, és látja azt is, ahogy Erika felpofoz engem, és azt is, hogy anya ezért megtépi. Nekem és apának kellett lefognunk őket. Én anyát, apa Erikát tartotta, de ahogy Erika fröcsögött tovább, úgy tettem, mint akinek kicsúszott anya a kezéből... Nem kellett neki több, a tenyere Erika arcán csattant, amit az enyém követett. Felpofoztam én is a nőt, és torkom szakadtából kezdtem el üvölteni, hogy tűnjenek el a lakásból. Később apa felhívott, és bocsánatot kért, amiért a felesége megütött. Elbeszélgetett vele, és megmondta annak az idegbeteg szukának, hogy vagy változtat a viselkedésén, vagy fogja Patrikot, és lelép! Egyet kellett vele értenem!