2018.10.13.

Reggel kipattantak a szemeim, mielőtt Bence hívhatott volna. Már emeltem a telefont, amikor meghallottam, hogy a konyhában beszélgetnek. Kíváncsian mentem ki, hogy megnézzem, anyu kivel beszélget. A hangja boldogan csengett, ami az én kíváncsiságom is felkeltette. Irén ült vele szemben. Évente néhány alkalommal jön csak, mert nagyon messze lakik. Anyu gyerekként mellettük lakott, mielőtt Pesten elkezdte az egyetemet. A találkozások száma lecsökkent, bár hol mi mentünk, hol ő jött, de a barátság megmaradt. Nekem ő a keresztanyám. Reméltem, hogy marad addig, míg be nem mutathatom neki Bencét. Anya beszámolt neki róla helyettem, így tudtam, hogy mi következik. Be kell neki mutatnom! Megörültem, amikor megtudtam, hogy egy hétig marad nálunk! Aztán Bence hívott, így felvettem a telefont, és bevonultam a szobámba. Akkor tettük le, amikor indulnom kellett, de nem szakadtunk el egymástól sokáig, mert ő várt a kapuban. Kivételesen kellemes napom is volt, mert nem írtunk semmiből, és nem is feleltettek. Hazafelé, amikor elváltunk, kaptam tőle egy térdremegtető csókot, így mosolyogva mentem haza, amit Irén észre is vett, és elkezdett faggatni.