2018.10.11.

Bence szülei tüneményesek! Lelkesen készülődtek! Kikérdezték a fiúkat, hogy mi a kedvenc süteményem, milyen ételeket szeretek, hogy a két napban, amelyet ott töltök, a kedvenceim legyenek elkészítve. Annyira boldog voltam! Nem szóltak érte, hogy a szobájába elvonulva együtt néztünk egy filmet. Társas játékot játszottunk, közösen sütöttünk házikrémest is! Annyival másabb volt a légkör, mint otthon! Bence öccse, Krisztián is érdeklődve jött oda hozzám. Meglepődtem, amikor megkért, hogy vigyázzak a bátyjára! Kérnie sem kellett volna! Kicsit cikinek éreztem, amikor Anita elmagyarázta neki, hogy Bencével mi másképp szeretjük egymást. Azt mondta Krisznek, hogy mi mélyebb barátságot érzünk egymás iránt Bencével, aki felháborodottan rántott magához, és jelentette ki, hogy nem csak barát vagyok neki, hanem a szerelme! Fel kellett nevetnem! Még a pontos dátumot sem beszéltük meg, hogy mikortól is vagyunk egy pár! Mintha hallotta volna a gondolataim! Rám nézett, és annyit mondott: „Kétezertizennyolc, október ötödike!" Az első csókunk napja, amikor meglátogattuk a kórházban! Könnyes szemmel néztem rá. Nem akartam sírni, ezért hozzábújva eltakartam az arcom. Fényképezőgép hangjára kaptam fel a fejem. Anita állt mosolyogva az ajtóban, és készített rólunk egy közös képet a telefonjával. Átküldte nekem is. Még aznap beállítottam háttérképnek.