Második lap
2018.09.02.
Kedves... már megint, el sem hiszem, hogy ez úgy berögzült, mint az, hogy nem beszélünk tele szájjal, na, mindegy. Ez a nap rettenetesen nehezen kezdődött. Az ébresztőm hangjára sem akartam kikelni az ágyból. Egy érzés nyomasztott. Valami történni fog, ami nem vet majd jó fényt rám. Kikelve az ágyból megnyitottam a Facebookot, hogy azzal találjam magam szemben, amit soha nem akartam. Nyáron kavartam egy sráccal, és ő kitette a képet, amin csókolózunk. Meg voltam jelölve a képen, így az is tudomást szerzett róla, akinek nem mondtam el, mert nem szerettem volna. Az osztályom is megtudhatta, mert páran, akikkel még jóban voltam, az ismerőseim a neten. Ők sem tudtak rólam, mert nem egyszer tettek megjegyzéseket a melegekre, így jobbnak véltem, ha nem avatom be őket. Rettegve mentem az iskolába. A legtöbben úgy néztek rám, mint általában. Azt se tudták, hogy ki vagyok, és nekem jó volt ez így, de az osztályom, amikor beléptem, elhúzta a száját. Egy emberként bélyegeztek meg. Endre még nem volt bent, de tudtam, hogy ő is tud arról, hogy ki vagyok. Lehajtott fejjel mentem a leghátsó padhoz, ahol mindig is ültem. Félfüllel hallottam, hogy elhangzanak a meleg és a buzi szavak, de nem akartam rájuk figyelni. Fájtak, de megtanultam már, hogy ne mutassam ki az érzéseim. Azzal csak nagyobb bajba kevertem volna magam, mint amiben voltam. Amikor megérkezett Endre, megijedtem, mert egyenest a tekintetem kereste. Nem láttam benne semmit, ami megvetést vagy gyűlöletet sugallt volna. Sőt még ki is állt mellettem, amikor a fiúk szekálni kezdtek. Az egyik szünetben, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább és elszaladtam, odajött hozzám. Kellemesen elbeszélgettem vele. Nem volt bunkó, és nem kezelt máshogy sem. A szünet végére kezdtem azt hinni, hogy talán normalizálódik a dolog kettőnk között. Egész nap békén hagyott, ami megint csak erre engedett következtetni. Kiállt mellettem, megvédett, de én csak egyet akartam, hogy bár ki se derült volna az osztályom előtt, hogy meleg vagyok.
Na meg is hoztam a második lapot! Jó szórakozást!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro