2018.12.03.

Utálom a csütörtököt, de ez nem is meglepő. Az osztály ketté van szedve, nekem meg szembe kell néznem az informatika tanár ellenszenvével is, amely minden héten egyre rosszabb. Ma azért talált be, mert egyetlen egy kódolási hibám volt, ami ugyan nem rontotta el a programot, de neki mégsem tetszett. Nagyon meg kellett magam erőltetnem, hogy ne szóljak vissza neki! Kész próbatétel volt, amelyen mint mindig, megbuktam. Amikor anyut vette a szájára, kifakadtam! Előre bocsánatot is kértem tőle, majd közöltem, hogy ahelyett, hogy minden kicseszett csütörtökön engem baszogatna, kezdjen valamit a nejével is, mert gondolom, hogy beszőtte már bőven a pók alul. Soha nem láttam még olyan vörös fejjel a tanárt! Üvöltve küldött az igazgatói irodába, aki közben hívta anyám. Anyu megdöbbenve jött be az iskolába. Amikor közölte a tanár, hogy mit mondtam, megdöbbent. Persze azt nem mondta el a gyökér, hogy mit mondott, így nekem kellett hozzátennem. Anya tudta, hogy soha nem hazudtam, nem vallana rám, így hitt nekem, annak ellenére is, hogy a tanár letagadta. Anyát nem láttam még olyan dühösnek! Számonkérte, hogy milyen jogon beszél így velem, és megígérte, hogy a tantestület elé viszi az ügyet. Az informatika tanárt sem láttam még így: behúzott farokkal kullogott vissza a tanáriba.