2018.12.08.

Reggel mind a hatunknak meg kellett jelennie a szüleivel az igazgatói irodában. Anya, ahogy elmeséltem neki a történteket, felháborodott. Anita ugyanúgy kiakadt. Anyáink felháborodása adott némi okot az aggodalomra! Már megtudtam a múltkori esetből, hogy nem azok a fajták, akik annyiban hagynák a dolgokat! Mögöttük haladva sétáltunk az iskolába. A többiek szülei is bent voltak, amikor mi beértünk. Endre anyukája mellénk állt. Bencére mosolygott és rám. Szemeiben nem csillogott sem a gyűlölet, sem a megvetés. Mellénk állt. Bence anyja és a srácé, akit megvert, vitatkozni kezdtek. Anita mellettünk állt, a nő meg persze, hogy a fia mellett. Egy ideig némán tűrtem. Feszültnek éreztem magam, de csendben maradtam. A nő csak annyit tudott, hogy Bence nekiment a fiának, de az okot nem. Persze Bence volt az agresszív hülyegyerek, mert megverte a fiacskáját! Itt durrant el az agyam, és közöltem a nővel, hogy ha a fia nem lett volna egy sunyi kis fasz, aki titokban fotót készít arról, amihez mellesleg nincs köze, Bence sem megy neki, de ha nem ő, akkor én kaptam volna el! A nő csak pislogott. Endre a segítségemre sietett, és előkereste a képet, amit posztolt. Az anyuka megdöbbent, és sűrű bocsánatkérések közepette kért tőlem és Bencétől elnézést.