2018.12.05.

Annyira utálom, ha kicseszett korán felvernek hétvégén, de ma kifejezetten nem bántam. Az én napom volt! Egy évvel idősebb, és persze idiótább is lettem! Nem nagy dolog, de ilyenkor jönnek a rokonaim, akikkel nem sűrűn találkozom. Bencét is meghívtam, hogy megismerje a nekem fontos embereket. Délre mindenki megérkezett. Bence kicsit feszülten állt mellettem, amikor mindenkinek bemutattam. Én barátként akartam bemutatni, de anya kitett magáért. Olyan hangosan kiáltotta oda nekem, hogy vigyem hozzá a páromat, mert a mama meg akarja ismerni, hogy mindenki hallotta. Pipacsvörösen sétáltunk oda anyához és a nagyihoz. Bence zavara rettenetesen cuki volt! Úgy szorította meg a kezem, hogy senki ne láthassa, közben a mama meg szétcsipkedte az arcát. Mosolyognom kellett, mert minden rokonom szívből elfogadta azt, hogy Bencével együtt vagyunk. Az ebéd hangosan telt, beszélgettünk, Bencét a mama faggatta, hogyan jöttünk össze, ő hebegett meg habogott, annyira édes volt, hogy nem tudtam betelni a bámulásával! Anyu testvére is meghatódott a látványon. A torta egyenesen istenire sikerült! Csokitorta volt, rajta egy hatalmas marcipán nyuszival. Nem akartam megenni! Anya levette, miután elfújtam a gyertyákat. Azt kívántam, hogy bárcsak Bence mindig az életem része maradhatna!