2018.12.02.

Kilépve reggel a házból, nem Bence várt, vagyis nem egyedül várt. Endre állt mellette, ami nem lett volna gond, de mind a két fiú rettenetesen szomorú volt. Szemeik alatt feketéllett a bőr, amitől megrémültem. Legszívesebben Bencéhez fordultam volna, de Endre a barátom volt, így neki is segíteni kellett. Az úton elmondták, hogy Patrik megint megkavarta a dolgokat. Endre szeretett volna vele kibékülni, de olyan választás elé állította, ami nekem sem tetszett. Fortyogott bennem a harag egész nap! Nem vártam meg őket, úgy éreztem, hogy tennem kell valamit a barátom és a szerelmem miatt. A hosszabb úton mentem hazafelé, amikor megpillantottam Patrikot. Egy másik sráccal nyálcserét tartott, amitől csak még inkább bugyogni kezdett ereimben a düh! Elkezdtem feléjük csörtetni, majd amikor odaértem, Patrik a jobb egyenesemmel találta szembe magát, amitől megdöbbent. Torkom szakadtából kezdtem vele üvölteni. A bennem megmaradt frusztrációm levezettem rajta! Nem terveztem, de kibukott belőlem, hogy Endre nála messze jobb pasit érdemel, amire az idegen is felvonta a szemöldökét. Megígértem neki, ha még egyszer a fiúk közelébe mer menni, apró szilánkokra tördelem minden egyes csontját! Felemelő érzés volt látni a félelmet a szemében! Boldogan indultam el haza. Útközben találkoztam Bencével, aki hatalmas csókkal köszönt el tőlem a már megszokott kereszteződésben.