2018.09.28.

Bence nem jött iskolába! Egyedül ültem a padban, és ez valamiért elég indokot adott Noelnek, hogy megint belém kössön. Endre nem volt bent szünetben, mert a párja hívta, így egyedül maradtam. Noel felbátorodva azon, hogy nincs védelmem, leült a padomra. A nyelvtan házi feladatot néztem át, hogy mindent jól csináltam-e, amikor elvette a füzetem. Minden egyes mondatánál, ami elhagyta a száját, egyre mérgesebb lettem! Bosszúsan néztem rá, és hallgattam, ahogy engem szid, bennem meg egyetlen kérdés kattogott: „Ennek hány pofon kell még, hogy megértse: nem vagyok gyenge?” Felállva kikaptam a kezéből a füzetem, és amikor nyúlt volna utána, gyomorszájon vágtam! Megrogyott, én meg kihasználva a lehetőséget, elléptem mellette. Elkapta a karom, és visszarántott. Behúzott egyet, amire én sem maradtam tétlen! Kirántva a karom az övéből, kirúgtam a lábát, és a mellkasára ülve hajoltam közel hozzá. Megilletődve nézett rám. Felálltam, és kisétáltam a teremből, hogy ne kelljen tovább bámulnom! Endre ekkor lépett be, és megdöbbenve nézett engem, majd földön fekvőt, aki akkor állt fel. Noel a nap hátralévő részében került, mint a tüzet, de nem is bántam.