2018.09.24.

Utálom a csütörtököt! Ilyenkor az osztály kettészakad. Nem lenne nagy gond, ha nem csak a szünetekben látnám Bencét! Nem volt sok ideje, így oda sem jött hozzám, nekem meg készülnöm kellett. A telefonommal a kezemben néztem át a weblapfejlesztés alapjait. Nem akartam egyest kapni. Végül sikerült mindent tökéletesen megoldanom, így megkaptam az ötöst, de ez sem tett boldoggá. Bence a következő szünetben rám sem nézett. Endrével sutyorogtak valamiről. Elhaladva mellettük hallottam ugyan valamit, de anya arra tanított, hogy nem illik a másik beszélgetésébe beleszólni. Noelnek is feltűnt, hogy nem vagyok a legjobb passzban, és elkezdett zaklatni. Informatikára járt ő is, így nem volt neki nehéz. Az összekötött számítógépeken keresztül nem volt nagy dolog üzenetet küldeni, de arra nem gondolt, hogy a tanár is látni fogja az üzeneteket. Az utolsónál, ami nem csak engem, hanem anyámat is sértegette, felálltam, és vállalva a súlyosabb büntetést, ismét behúztam neki egyet. Rögtön ki lettünk zavarva a teremből! Lehajtott fejjel sétáltam az igazgatói iroda elé. A folyosón volt az osztálytermünk is, aminek nyitva volt az ajtaja, így mindenki láthatta, ahogy szégyenkezve ballagok. Épp csak leültem a padra, hogy megvárjam, amíg az igazgató szólít, Bence már ott is volt. Könnyes szemmel néztem fel rá. Ha nem az iskolában lettünk volna, megcsókolom örömömben!