2018.09.22.

Ebben apára ütöttem! Ha valamit a fejembe veszek, azt akkor is megcsinálom, ha össze is dől a világ! Apa tényleg azt szerette volna, ha az élete része lennék, engem viszont nem mozgatott meg annyira a dolog! Elment, és új életet kezdett, foglalkozzon azzal! Kicsit segített a felpaprikázott idegeimen, hogy Bence a kapuban várt, és együtt mentünk az iskolába. Nem kezdett el faggatni, hagyta, hogy magamtól mondjam el a részleteket. Meglepődtem, amikor az egyik szünetben, amit kettesben töltöttünk, belőlem ömleni kezdtek a szavak. Soha, senkinek nem meséltem erről! Figyelmesen hallgatott, nem szólt közbe, ami rettenetesen jólesett! A szüneteket vagy ketten, vagy Endre társaságában töltöttük. Neki voltak fura megnyilvánulásai, de Bence megnyugtatott, hogy nem miattunk. A párja túl sok mindent él meg, ami idegessé teszi, és Endre néha nem tudja már kezelni. El is felejtettem, hogy apa valószínűleg újra megpróbálkozik majd. Mosolyogva mentünk haza. Bence megbeszélte az anyjával, hogy átjön hozzánk, de csak azzal a feltétellel egyezett bele, hogy én is átmegyek majd hozzájuk. Bence kezét fogva léptem be a házba. Anya már tudta, hogy alakul közöttünk a dolog, apa és az új felesége viszont nem. Apa szeme sem rebbent, ahogy ránk nézett, de a nő elhúzta a száját. Mielőtt szólhattam volna bármit is, anya engem és Bencét a szobámba terelt.