2018.11.14.

Bence reggel megjelent nálam békítő szándékkal. Nem voltam rá mérges, haragudni sem haragudtam rá. Az dühített fel, hogy nem avatott be engem: az unokatestvére a sulinkba fog járni! Meglepődtem, amikor egy hatalmas tálca krémessel állt az ajtóban. Úgy tűnik, hogy ezzel vagyok megvehető, vagy mindenki azt akarja, hogy diabéteszes legyek! Beengedtem, de kicsit színlelve a haragot, hallgatag voltam. A végére már kezdtem sajnálni, így elmagyaráztam neki, hogy egy kapcsolatban nem lehetnek titkok, mert az tönkreteheti. Miközben magyaráztam, felvillant bennem a kis égő, hogy talán el kellene kezdeni páros programokra járni! A szobámban való krémeszabálástól nem leszünk egy pár, még ha ki is mondtuk! Már a lehetőségeken járt az eszem, így nem figyeltem rá, amit megjegyzett. Bennem pillanatok alatt ment fel a pumpa, és kicsit sem kedvesen közöltem vele, hogy közös programokon agyaltam, ha már elvileg járunk. Megörült, és rögtön meg is csókolt. Ezek szerint nekem kell mindenhova elvinnem, ha élvezni szeretném a kapcsolat örömeit és viszontagságait! A krémes után sétálni mentünk. Kicsit zavart, hogy már befagy a seggem, de minden pillanatát élveztem. Anya hívott, hogy most már menjek haza! Megkérdeztem, hogy Bence nálunk aludhat-e, de nemet mondott. Kicsit letörve váltunk el a kereszteződésben.