2018.11.18.

Anya nem engedett iskolába. Tegnap este bekötötte a kezem, és el kellett vele beszélgetnem, hogy miért tettem. Bencéről nem mondtam semmit, nem akartam, hogy eltiltsa tőlem. A matekra fogtam az egészet, hogy bármennyire igyekszem, nem megy! Nem tudom megérteni! Nem szidott le, de ma reggel le kellett vele ülnöm matekozni. Ahogy ő magyarázta, sokkal érthetőbb volt. Mivel kihagytam az iskolát, Bence már kora délután hívott. Ilyenkor bezzeg észreveszi, hogy nem stimmel valami! Nem vettem fel neki, mert úton voltam a pszichológushoz. Megdöbbentem, amikor Előddel, Bence unokabátyjával találkoztam. A bekötözött karomra nézett. Halkan kérdezte meg, hogy anya ne hallja, Bence miatt tettem-e. Bólintottam, de nem vártam meg a választ, mert be kellett mennem. Az az egy óra jó volt! Beszélgettünk, elmondtam, hogy miért bántottam magam. Kilépve Bence és Előd vártak. Azt mondták anyának, hogy majd ők hazavisznek. Bence a karomra nézett, amit későn dugtam el. Esélye sem volt arra, hogy kinyissa a száját, mert Előd már mondta is. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor kiabálva Bence tudtára, hogy rám még nagyon oda kell figyelni, mert láthatja, hogy nem vagyok még teljesen jól! Lesütöttem a fejem, és a padlót kezdtem el bámulni, először Előd leteremtette Bencét! Hárman indultunk el. Bence végig csendben maradt, láttam rajta, hogy gondolkodik. Otthon anya kivételesen nem krémessel, hanem palacsintával várt, ami rettenetesen jólesett!