2018.11.12.

Kedvetlenül ébredtem, enyhe gyomorgörccsel. Rettenetes álmom volt! Sírtam is, de az istenért sem akartam bevallani, hogy az álom miatt volt! Anyunak sem akartam róla beszélni, amitől megijedt. Bence ma sem várt rám. Kicsit rosszul is esett! Beérve az iskolába mentem az informatika terembe, ahol az első, és az összes órám is volt. Szünetekben ki se dugtam az orrom a teremből. Nehezebb anyagot kellett gyakorolnunk, így gondoltam, nem árt, ha szünetben alaposan átolvasom a szabályokat, a megoldásokat. Akkor mentem csak ki, amikor a mosdóba mentem. Elhaladtam Bence és Endre mellett. Még hallottam is, ahogy Endre rászól Bencére, hogy ennyire látványosan ne kerüljön. Egy könnycsepp gördült ki a szememből. Visszanéztem, és láttam, ahogy Bence megdöbbenve nézett rám. Tudta, hogy megbántott! Iskola után megvárt. Sűrűn kért bocsánatot, és elmondta, hogy tervei vannak hétvégére, amiben Endre segít neki, hogy kivitelezhető legyen. Kiakadtam, és megmondtam neki, hogy örülnék, ha ezért nem szarna a fejemre! Megdöbbent. Mondtam volna tovább, egy egész szitokcsokrot tartogattam a számára, de belém fojtotta a szót egy csókkal. Pipacsvörösen váltam el tőle a kereszteződésben. Mosolyogva léptem be a házba. Anya palacsintát sütött. Az illata betöltötte a lakást. Ledobtam a táskám a szobámban, és mentem is neki segíteni. A délután anyuval egész jó volt!