2018.11.04.

Az iskola nem volt vészes, ha nem számítjuk a rettenetes magyar órát! Az a gyökér Kemenesi tanár úr mintha megérezte volna, hogy sebezhető vagyok, engem basztatott egész órán, hiába figyeltem! Már ne is haragudjon a világ, de kit érdekel, hogy Petőfi Dömsödön is megszállt, amikor nem is ott tartunk az anyagban? Vagy az, hogy a Duna parton áll a fa, ami alatt nem egy versét megírta, míg Dömsödön tartózkodott... Tudtam ezeket! Tényleg! Az a vén fasz időt sem hagyott arra, hogy válaszoljak, csak bevéste az egyest! Feldúltan hagytam el a termet óra után! Bence utánam sietett, hogy megnyugtasson, de nem ért vele sokat. A tesi óra sem volt egy álom! A végén megkérdeztem magamtól, hogy ma minden tanár ellenem szövetkezett? Szünetben még az a pedagógus is megtalált, aki megkért, hogy maradjak távol Bencétől! Nem tagadom, vissza kellett fognom magam, hogy ne küldjem el a picsába! Az iskola után anya várt. Együtt mentünk el a pszichológushoz, aki meglepően kedves volt és figyelmes. Nem hittem, hogy képes leszek megnyílni az első alkalommal, de az, hogy mielőtt bementem, még Bence is megjelent, sokat jelentett. Megvártak. Együtt mentünk utána a cukrászdába, és mind a hárman megettünk egy-egy finom krémest!