2018.11.07.

Reggel apával a megbeszélt helyen találkoztam. A pékség előtt vártuk meg Bencét, aki kicsit késett, mert Anita el szerette volna kísérni. Apa megígérte neki, hogy vigyáz rá, ahogy rám is! Ugyan elengedte Bencét, de a fia lelkére kötötte, hogy minden órában dob neki egy üzenetet, hogy mi van vele! Nem benne vagy bennem nem bízott, apát nem ismerte! Megértettem, de túlzásnak tartottam, hogy ennyire rövid pórázon tartja a fiát. Még nekem is meglepetésként szolgált, ahova mentünk. Apa kivett két szobát egy hotelben Budapesten, vett belépőjegyeket egy fedett medencés uszodába és úgy tervezte, hogy kis családi program gyanánt ellubickolunk. Kár, hogy nem sejtette, hogy azóta félek a medencében való úszástól, hogy két éve majdnem belefulladtam egybe, mert a nagyobbak lenyomták a fejem a víz alá! Ötletnek jó volt! A medence széléről néztem őket. Bence is jól érezte magát a vízben, jó volt figyelni, ahogy mosolyogva játszik az öcsémmel. Apa kiült mellém, és megkérdezte, hogy miért nem megyek bele. Elmondtam neki, mire gondolt egyet, a nyakába ültetett, mint gyerekkoromban, és sétált velem, körbe-körbe a medencében. Végül megkértem rá, hogy tegyen le. Eleinte féltem, de nem volt senki, aki bánthatott volna, így bátrabban viselkedtem. Az öcsémmel és Bencével is játszottam. Egészen kellemes nap volt!