2018.11.01.

Anita megkért, hogy vegyek részt a családi ebéden, amit a balul sikerült szülinapi parti miatt rendezett. Korábban mentem, hogy tudjak neki segíteni. A készülődés közben mondta el, mennyire rosszul esett neki, hogy nem avattam be abba, Patrikkal mi a helyzet, és abba sem, hogy a fia miatt is voltam már magam alatt. Abszolút nem értettem, hiszen hogy is tehettem volna? Közöltem volna vele, hogy most szeretem a fiad, de tavaly egész évben engem basztatott? Elmesélte, hogy megtalálta a dobozt is, amit Bence elkobzott tőlem. Azt hitte, hogy a fia bántja magát, így számon is kérte, akkor mondta el, hogy én bántottam magam. Egész jól elbeszélgettünk. Nem is volt gond, amíg az ebédre sor nem került. Jött egy magas, vörösszemű férfi, mellette állt az ikertestvére. Bence a vörösszemű nyakába ugrott, ami nem tetszett nekem. Igyekeztem elrejteni a féltékenységem, de nem bírtam sokáig! Kimentem a hátsó udvarra. Ott beszélgettek, bennem meg felment a pumpa! Elkezdtem Bencével kiabálni, hogy nem ezt érdemlem. Bence próbált engem is, és az idegen férfit is nyugtatni, de nem sok sikerrel. Felállt, és leüvöltötte a fejem, hogy az unokabátyja, és Elődnek hívják! Aztán megígérte, hogy a következő kirohanásomnál a fejemmel szántja fel a betont! Nem győztem bocsánatot kérni!