2018.11.06.

A reggel egészen ridegen kezdődött, legalább is az én részemről. Anya igyekezett feltörni a bennem keletkezett jéghegyet, de nem járt sikerrel! Egy szót sem szóltam hozzá, utána meg mennem kellett az iskolába. Bence kint várt rám, és megkérdezte, hogy mi van. Elmondtam neki mindent! Azt, hogy az infótanárom felmérgelt, anyu megbüntetett, ami nekem nem tetszik, és most nem beszélek vele. Ő mondta, hogy azzal nem oldom meg a gondokat, ha így viselkedek. Csak jobban felmérgesítem anyut, amiből csak én jöhetek ki rosszul! Igaza volt! Azt terveztem, hogy ha hazaérek, leülök vele beszélgetni, de amikor iskola után beléptem, a házban apám fogadott. Azt szerette volna, ha hármasban megyünk el valahová a hétvégén: apa, az öcsém és én! Jó lett volna, de nem mehettem, mert anya megbüntetett, amit el is mondtam. Anyu rögtön felfüggesztette a szobafogságom, amin csak jobban kiakadtam! Morogva vágtam hozzá, hogy ez nem fair! Bence nem jöhet át, de ha apa ki akar rángatni, akkor már nem vagyok megbüntetve? Jöjjön vissza, ha majd lejárt a kéthetes börtönöm, és beviharzottam a szobámba! Apa jött utánam, és elmondta, hogy nem bánja, ha Bence is jön, csak beszélje meg az anyukájával. Még a telefonját is ideadta, hogy felhívhassam, mert az enyém egy szekrény mélyén csücsült anya szobájában. Rettenetesen boldog lettem, amikor Anita beleegyezett!