2018.10.08.

Apu reggel Bence mellett várt. Kicsit sikerült fel is húznom magam miatta, mert akartam a reggeli csókot! Bence, mintha érezte volna, hogy mire vágyom, közel lépett hozzám, és adott egy puszit a számra, de közben apát leste. Ő nem szólt semmit, ezért megkaptam az óhajtott csókot. Remegő térdekkel sétáltam, és hallgattam, hogy apu mit magyaráz. Szóba jött Erika, akinek csak a nevét kellett említenie, már a plafonon voltam! Miért kell erőltetni, ha nem akarja sem ő, sem pedig én, hogy közünk legyen egymáshoz? Megráztam a fejem, hogy ne folytassa! Apa értette, hogy mit akarok. Elszomorodott miatta, de nem láttam értelmét, hogy kényszerítsük a másikat arra, hogy jó képet vágjon, amikor nem megy. Az iskolában Noel hozta a formáját! Belém kötött, amiért újfent bemostam neki egyet. Már nem féltem tőle sem! Tudtam, hogy Bence és Endre mellettem áll, ahogy a többiek is. Ők az élen voltak, természetesnek tűnt mindenkinek, hogy őket követik, még akkor is, ha engem nem kedveltek. Noel hirtelen lett kedveltből utált személy, csak mert engem és Bencét is ki akart kezdeni! Nem furcsa az élet? Egyik nap még téged szekálnak, a másikon már egy osztály áll mögötted, mert jóba lettél olyanokkal, akikről egy éve még nem is gondoltad volna, hogy kedvesek lesznek veled!