2018.10.06.

Reggel unottan mentem az iskolába. Semmi kedvem nem volt hozzá, egészen addig, amíg meg nem láttam Bencét, aki az utca végén várt rám! Olyan boldognak éreztem magam, mint a randinkon! Nem gondolkoztam, csak futni kezdtem felé! Amikor észrevett, kitárta a karjait, amelyek közé berobbantam! Még nem kapcsolt az agyam, nem voltam magamnál, ezért megcsókoltam! Megszeppenten nyögött fel, amikor az ajkaim az övének nyomtam, mégis viszonozta a csókot. Sokkal jobb volt, mint elképzeltem! Ajka édes volt, mint a méz! Remegett a karjaimban, nekem kellett megtartanom, hogy ne rogyjon térdre. Kipirult arccal nézett rám, amikor elváltam tőle. Szemei izzottak, ahogy engem nézett, bennem meg kezdett tisztulni a kép. Égett az arcom, ahogy haladtam mellette! Nem mertem ránézni sem, annyira zavarban éreztem magam! Endre, aki időközben csatlakozott hozzánk, értetlenül nézett ránk. Nem értette, hogy miért nézünk ki úgy, mint az érett paradicsom. Bence dadogva mondta el neki, hogy megcsókoltam! Annyira édes volt! Zavarba jött csupán attól, hogy elmesélte! Újra meg szerettem volna csókolni, de már nem csak kettesben voltunk. Azért még egyszer sikerült megcsókolnom a nap folyamán, amikor testnevelés után kettesben maradtunk az öltözőben! Utána senki nem értette, hogy miért lett vörös az arca.